Felemel, mélybe taszít - Veszprém megyei alkotók a magyar költészet napján

Veszprém és régiója Európa Kulturális Fővárosa lesz 2023- ban, emiatt nemcsak az építkezések nőttek meg ugrásszerűen, de a városi irodalmi élet is pezsgőbbé vált. Fenyvesi Ottó kiállításmegnyitóján Porga Gyula polgármester beszélt arról, hogy az EKF-cím elnyerésében oroszlánrésze volt annak a kulturális közösségnek, azoknak az alkotóknak, akik itt dolgoznak a közelünkben. A költészet napján a köztünk élő művészek közül kérdeztünk meg két fiatalt, két slammert, hiszem a slam poetry tíz év alatt a költészet rangjára emelkedett, és a fiatalok hangjává nőtte ki magát.

Tóth Szabolcs ’Ex’, az odaLÖKött KÖLtészet Slam Poet­ry Veszprém korábbi vezetője immár háromgyermekes családapa, de a költészet még most is az élete részét képezi. De ez nem volt mindig így. 

– Hatalmas hátránnyal indult számomra a költészet, az általános iskolai tanár rugalmatlan oktatási módszereinek köszönhetően nem is a „megtűrt”, hanem egyenesen a gyűlölt kategóriába került nálam a tantárgy, és maradt is ott, amíg át nem kerültem a (közgazdasági) szakközépiskolába. Ott 180 fokos fordulatot vett a hozzáállásom a magyar irodalomhoz, amikor Pappné Éva tanárnő szárnyai alatt megismerhettem az irodalom igazi arcát. Ő volt az, aki felnyitotta a szememet, hogy a magyar nyelv mi minden csodálatos dolog kifejezésére lehet alkalmas – mesélte Tóth Szabolcs. 
A fiatal művész onnantól kezdve igyekezett pótolni minden olyan tudást, elolvasni minden olyan verset, amit a tanára ajánlott neki, és habár a lehetőségeivel élve az évek alatt messzebb is kanyarodott a hagyományos versektől, mindig is a látómezejében maradtak a rímek, a költői képek, a „mire gondolhatott a költő?” eszmefuttatások. 

– Igaz ugyan rám, hogy a szlemjeim sokkal inkább köznyelvi megfogalmazásban íródnak, mint a hagyományos, „nagybetűs”, klasszikus versek, és sok esetben a rímképletek sincsenek a helyükön, de ha csak tehetem, és a téma engedi, ihletet merítek belőlük, vagy akár idézet, esetleg átirat formájában meg is emlékezem róluk soraimban. Egyébként pedig mindenkinek ajánlom, hogy olvasson kortárs költőktől: Éltető Erzsébet, Kerner Mariann, Baranyai Máté. A város, a környék, a megye poétái mindhárman, modern látásmóddal tálalják elénk klasszikus, pozitív értékrendjüket. Engem is ott várnak köteteik a könyvespolcomon, s hívogatón csábítanak kecses gerincükkel, hogyha ritkán is, de három gyerek mellett időm engedtével belelapozzak egyikbe-másikba, és néhány sor erejéig újra közel tudhassam a művészetüket magamhoz. Szóval jelen élethelyzetemben természetesen nagyobb hangsúlyt kap például Weöres Sándor Olvadás közben izzó Galagonya-szín ruhája, mint személyes kedvencem, az Önarckép című verse, de „Barátom, ki azt mondod, ismersz engem, nézd meg szobámat…” – tette hozzá. 

Éltető Erzsébet már első kötetes szerző. A kötet megjelenését a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa támogatta, és Fenyvesi Ottó szerkesztette, így összeérnek a szálak. Kötetbemutatóját éppen április 11-én, hétfőn 18 órától tartják a Művészetek Házában. De ő is a slam poetry színpadán kezdte sikereit. 

– Hiába szövi át mindennapjaimat a költészet, nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mit jelent nekem a szavak művészete. Csupa megfoghatatlan dolog jut eszembe a versekkel kapcsolatban, holott számomra pont a valóság egy szeletét ragadja meg az igazán jó szöveg. Mindazt, ami hétköznapi nyelven kifejezhetetlen lenne – mesélte a fiatal költő. 

Eleinte csak hallgatta a mondókákat, gyönyörködött az egymással összecsengő, harmonizáló szavakban, csodálta azok ritmusát, a zenét, ami csak úgy áradt a sorokból. Később egy megmagyarázhatatlan erő arra ösztökélte, hogy maga is próbáljon eljátszani a hangok, betűk, szavak, mondatok egymáshoz illesztgetésével. 

– Persze, nem ment, és a mai napig nem megy mindez csettintésre vagy varázs­ütésre, ugyanis az alkotáshoz nem mindig elég csupán a belső késztetés, intuíció. Nem elég, hogy homlokon csókol a múzsa, az ihleten túl más összetevők is szükségesek. Változó, hogy kinél mi, nálam kezdetben elég volt egy-egy traumatikus élmény, ezek feldolgozásának eszközeként jelent meg az írás. Önterápia volt, ahogy kiírhattam magamból a legmélyebb gondolataimat – tette hozzá Zsóka. 

Elmondta, az első szerelmi csalódások, az élettől kapott első pofonok, első tapasztalások a felnőtté válás útján mind olyan történések voltak, amelyek, mint egy zuhanó repülő, hirtelen csapódnak be a még naivan gyermeki, edzetlen és túlérzékeny szívébe. 

– Ha ehhez az érzékenységhez érzék is párosul, akkor már majdnem kész a vers. Persze, a költészet nem pusztán ragtapasz, ami összehúzza a sebeket, nemcsak terápia, amellyel feldolgozhatjuk a traumákat, hanem sokkal több annál. A jó vers a legtökéletesebb szavak gyűjtőhelye, az olyan mondatoké, amelyekbe belesűríthető a mindenség valamennyi esszenciája. Az igazán jó költemény a kimondhatatlan tökéletes kimondása. Mankó az élethez, térkép, ami segít eligazodni az útvesztőkben. Recept a túléléshez, kulcs a gondolkodáshoz. Tanulság, aha-élmény, megértés, átérzés. Egyszer felemel, máskor meg a mélybe taszít. Megszólít. Elgondolkodtat, gyönyörködtet, meghat, megrendít. Időkön és tereken túlível, mindig aktuális és mindig igaz. Egy állandó hely, idő és állapot, ahol szó és jelentés tökéletesen illeszkedik egymáshoz, és ami által minden és mindenki magára találhat. A vers öröm. Mindennap ünnepelni kéne – zárta gondolatait.