Podmaniczky Szilárd volt az Olvasólámpa vendége

Érdekes felütéssel kezdődött a beszélgetés Kilián László moderátor irányításával, hiszen Podmaniczky Szilárd kis híján Veszprémben kötött ki a rendszerváltás után, amikor még a Dél-Magyarország újságírója volt, ám adódott egy álláslehetőség - Péntek Imre hívta - , így belevágott. Mesélte, ez hatalmas, már-már hollywoodi történet volt. Az hogy őt ide hívják, ezért annak rendje és módja szerint hajnalban Veszprémben érkezett, a restiben megreggelizett, aztán a szerkesztőség felé vette az irányt. Őt azonban azt közölték vele, hogy már betöltötték az állást. 

Hogy képben legyünk: a ceglédi születésű Podmaniczky - aki író, költő, publicista - az egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen kezdte meg a 80-as évek elején, majd a Szegedi Tanárképző Főiskola matematika–fizika szakán szerzett diplomát. A Ceglédi Művelődési Központban csakúgy dolgozott, mint az ottani általános iskolában, majd a Délmagyarország című napilap munkatársa volt. Ezután "szabad szellemi vállalkozó", aki könyvkiadót működtet. Több, mint egy évtizede indított kultmagazin weboldalt. 

A több egy órás színes beszélgetésben szó esett arról is, hogy Svájcba került egy ösztöndíjjal, ahol egy kolostorban kapott lakást a nejével. Talán két hétig írogatott a falak között, amikor úgy döntött, hogy inkább a csodálatos alpesi tájat választja. Belevetette magát a kirándulásokba és a kulturális élet sokszínűségébe. Itthon döbbent rá arra, hogy a magyaroknak az irónia egyfajta túlélési forma, viszont a gazdag alpesi országban az ottaniak azt mondják ki, amit gondolnak, ráadásul úgy tapasztalta; a svájciak segítőkészek. Ezt szerint itthon, gyerekkortól tanítani kellene.

Pályája fontos mérföldkövének tartja az író azt a Szép magyar szótár című kötetet, amiben 5000 szócikk szerepel, és amit 5 évig írt. Ám nem ez, hanem a Döglött kutyával őrzött terület című novelláskötet hozta meg számára az elismertséget - nemzetközileg. Olyannyira, hogy Brüsszelben színházi bemutatót is megért a mű, amit franciául is kiadásra került. 

Podmaniczky sokszínűségéről tesz tanúbizonyságot az is, hogy a színház is komoly szerepet kapott az életében, elég csak a fővárosi RS9 és a közte lévő munkára gondolni. Ugyanis a teátrumnak írt egy trilógiát Beckettről, Einsteinről és Magritte-ről, akik nem mellékese őt erősen inspirálták. A poén, a fanyar humor itt sem maradt: az Albert Einstein paprikáskrumpli című darab olyan hosszú lett, amennyi idő alatt megfő a paprikáskrumpli, és amit Csuja Imre színművész minden alkalommal a színpadon el is készített, a nézők pedig el is fogyaszthatták. 

A Olvasólámpa jelenlévő hallgatói ezek után talán meg sem lepődtek, hogy az író főzés iránti erős kötödésének egy szakácskönyv lehet a jövőben a vége. De itt még nem volt vége, mert Podmaniczky eddig meg nem jelent írásaiból is felolvasott, majd jöhetett a kötetlen beszélgetés.