Nem engedi el őket a közönség

2022.05.23. 11:00

A Batsányi Színjátszó Kör tagjai a maximumot hozzák ki magukból a siker érdekében

A Batsányi Színjátszó Kör Molnár Ferenc: Olympia című, három felvonásos vígjátékát eddig két teltházas előadáson mutatta be. Az első, zalahalápi megmérettetés után a városban arattak sikert, amelyet követően a közönség már egy eddig nem tervezett újabb előadást kért.

Tóth B. Zsuzsa

A Batsányi Színjátszó Kör engedve a kérésnek egy soron kívüli előadásra még várja a közönséget

Fotós: archív

A Batsányi Színjátszó Kör engedve a kérésnek egy soron kívüli előadásra még várja a közönséget

Fotós: archív

 

N. Horváth Erzsébet rendezővel, a kör művészeti vezetőjével beszélgettünk a darabról. Amint mondta, furcsa "szerzet" a taps, a színházi siker fokmérője. Azt hinné az ember, hogy a kiérdemelt taps hallatán az amatőr színészt elégedettség tölti el. - Több évtizedes rendezői tapasztalatom azt igazolja vissza, hogy ez nem így van. Sőt! Még nagyobb lesz a felelőssége. Minden igyekezetével azon van, hogy a következő előadáson még jobbat, még többet teljesítsen, hogy átadja az élményt, azt az üzenetet, amit a mű hordoz. Azt kérik most a szereplők, hogy újra és újra próbáljunk el egyes jeleneteket, mert úgy érzik, nem jól hangsúlyoztak, nem volt elegendő a mimikájuk, nem jól reagáltak a szereplőtársaik megnyilvánulásaira. Ezekre a szereplői aggodalmakra biztató hangon adtam újabb és újabb tanácsot egy-egy szereplőnek, hiszen az amatőr színészek megérkeztek arra a pontra, amiért lehet, kell és érdemes a világot jelentő deszkákra lépni. A közös vállalás, az "ügy" iránti alázat, tisztelet, a felelősségérzet olyan fokára jutottak el, amelyért már csak dicsérő, bátorító szavak illetik őket – mondta a rendező, aki szerint napjainkban is sokan használják pejoratív értelemben az amatőr kifejezést. Talán nem tennék, ha tudnák, hogy eredeti jelentését a latin nyelvben kell keresni. A jelentése szeretek, szeretni, azaz az amatőrség alapja az a szeretet, amellyel az adott tevékenységet végzik a színészek. Molnár Ferenc legmívesebben megkomponált, 1928-ban írt vígjátéka, az Olympia már bejárta a fél világot. New York, London, Bécs, Sydney, Buenos Aires, Berlin színházi közönsége megtapsolta. Nem véletlen, hogy a zalahalápi és a tapolcai nézőkhöz is megérkezett. A jól megszerkesztett cselekmény, a feszült dialógusok, az irónia, a humor, a szerelem, a szenvedély méltán arattak sikert. A tapolcai amatőrök jól alakítják a szerepüket. N. Horváth Erzsébet szerint némelyikük azonnal rátalált a szerep adta lehetőségekre, és volt olyan, akinek ki kell lépnie a komfortzónájából a hiteles alakításért. Megérte, a siker nem marad el. Molnár színműve 1913-ban játszódik. Többekben felvetődhet a kérdés: képes-e aktuális üzenetet hordozni. A válasz egyszerű: igen. 

- A társadalmi különbségek szülte viszályok, az elvárások, a ranglétra csapdájában vergődő szerelmesek itt vannak köztünk. A valóságban is meglévő, átléphetetlen, átszakíthatatlan kasztrendszer nem csak Indiában áll fenn még, de kegyetlen eszközeivel, megtorlásaival ott van másutt is. Olympiát, a címszereplőt alakító Szabó Tímea olyan hitelesen formálja meg a felsőbbrendűségét rendületlenül hirdető, de a rangon alulinak tartott szerelemtől szabadulni sem tudó örök nőt, hogy neki még azt is elhinnénk, hogy nem fogja feladni. Küzd, hogy az általa – kötelességből - megalázott, "bearanyozott paraszt", a büszke magyar huszárkapitány újra és örökké az övé legyen. Réwész Dávid a szerelmes, de a férfiúi önérzetében megsértett Kovács András szerepében remekelt. A búcsúzás pillanatában nagyszerűen üzente minden reménykedő női nézőnek, hogy az órányi elégtétel nem győzelmi mámort szült benne. Győzelmével a szerelmét, egy hőn áhított világot is elveszített. 

Az édesanya, Eugénia szerepét Grünceiszné Józsa Zsuzsanna alakította kiválóan, a "kommandírozó" karmesteri pálcát egy pillanatra sem adva ki kezéből. Az intrikus Lina grófnőt Némethné Varga Katalin személyesítette meg, minden szavát, mozdulatát nagy érdeklődéssel kísérte. Színészi teljesítménye megérdemelte a tapsot. Torma Tamásnak kifejezetten jól állt Albert gróf szerepe, olyan karakterré formálta a raccsoló, kissé szeszélyes, de nagyon is szerethető rokont, hogy a közönség azonnal a szívébe zárta őt. Németh János az okoskodó, fontoskodó Krehl csendőr-alezredes alakításával minden megszólalása nevetés forrása lett. Tihanyi Zoltán Ettingen herceg, Olympia édesapja szerepét játszotta meggyőzően. A színészi teljesítményhez méltó hátteret adott a műgonddal megtervezett díszlet, a hatást felerősítették a jelmezek is, amelyeket N. Horváth Erzsébet álmodott meg Pásztor Miklósné és Horváth Magdolna segítségével. - Csodálatos volt megélni azt, hogy milyen sokan támogatták a színjátszó kör születését és segítik ma is az életben maradását – mondta a rendező. A tapolcai előadást megtisztelte jelenlétével Navracsics Tibor kormánybiztos is, aki útravalóul gratulált, mondván, profi színházak színvonalával versengő előadásban volt része.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában