Bővítették Pápa Petőfi-legendáriumát

A Petőfi Városbarát Egylet a Petőfi-projektje keretében a tizenöt éve elhunyt Gábrielné Jáger Teréz (1935-2007) ének-zene tanár, karnagy, zongoraoktató, költő, helytörténeti író, a hajdani Pápai Kristály folyóirat korrektora emléke előtt tisztelgett szerdán a Szent István Római Katolikus Általános Iskola könyvtártermében. Az alkalmon Kerecsényi Zoltán ügyvivő Petőfi-emlékplakettet nyújtott át P. Tófeji Valéria író-költő-lapszerkesztőnek, aki előadásában személyes emlékeit osztotta meg Gábrielné Jáger Terézről. Különösképpen a 180 éve Pápán Petrovicsból Petőfivé vált poéta helyi évfordulói kapcsán Gábrielné Jáger Teréz „Emlékek a Petőfihez címzett beszálló vendéglő történetéről” című, bő két évtizeddel ezelőtt, több folytatásban napvilágot látott családregényét ismertetve a megjelentekkel. Közreműködtek az Irodalmi Önképző Kör tagjai felolvasásokkal, valamint Varga Árpád tanár, költő versmondással.

– Egy héttel korábban koszorút helyeztünk el és mécseseket gyújtottunk a néhai neves pápai irodalmár Alsóvárosi-temetőbeli nyugvóhelyére, de fontosnak éreztük, hogy ilyenformán is emlékeztessünk rá. A visszaemlékezésekből, irodalmi alkotásokból megelevenedtek Gábrielné Jáger Teréz második világégés alatti, pápai fiatal évei, családi kapcsolatainak pontos részletei. Édesapjának a múlt század elején, a Veszprémi úton, az egykori Tanítóképzővel, vagyis a mai Jókai Mór Közgazdasági Technikum és Kollégiummal átellenben, a Menta (volt Patróna) Gyógyszertár helyén állt a Petőfihez címzett beszálló vendéglője. A „Petőfi-sarok” a kisebbik vendégszobában helyezkedett el, ott egy kecskelábú asztal felett babérkoszorús Petőfi-kép lógott, alatta „A borozó” egy részletével. Anno sokan úgy tartották, hogy Petőfi a verset e falak között fogalmazta meg. Mások szerint kicsit odébb, a valamikori Gyimóti úti Hódoska vendéglőben. Biztosan ma sem lehet tudni – mondta el Kerecsényi Zoltán.