Különleges kiállítás nyílt Balatonfüreden

Varró Szilvia galériavezető köszöntője után Boros Lili művészettörténész a megnyitón kiemelte, Majoros Áron Zsolt szobrászművész magabiztos technikai tudással kivitelezett szobrai sematizmusuk, de nem kidolgozatlanságuk miatt, és személytelenségük ellenére a személyességnek, emberi viszonyoknak a kifejezései. Szobrászata antropocentrikus felfogású, azaz az emberi test megjelenítésén keresztül kutatja az emberit, tesz fel antropológiai kérdéseket. Építkező, elfogyó, üreges, hiányos női alakjai egyéni jellemzőiktől megfosztottak, a hagyománytól eltérően az önmagukat feltáró szobrok körébe tartoznak. Elhangzott továbbá, az anyag működését tökéletesen értő művész a hiányból generál jelentést: az anyagtalan, üres részek ugyanolyan részei a körbejárható plasztikának, mint a gondosan megformált alakrészletek. Kuporgó alakjaiban a forma zártsága, álló szobraiban a nyitottság, átlényegülés állapotait érzékelteti különböző, általa kidolgozott technikai megvalósítások során: szeletekből vagy stancolási melléktermékből állítja össze figuráit mindvégig úgy, hogy nagy szerepet tulajdonít a közöttük vagy mögöttük lévő ürességnek. Így a hiányból való építkezés, a töredékes jelleg a léleknek, a tudatnak, az emberinek feleltethető meg. A kiállítást június 18-ig lehet megtekinteni. 

Mint ismert, a művész 2008-ban zárta le tanulmányait a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Az elmúlt években rendezett több önálló kiállítást, bemutatkozott számos csoportos, illetve tematikus tárlaton Londontól Isztambulig, aktívan részt vett több alkotótelep munkájában, és számos múzeumba és gyűjteménybe kerültek be szobrai Mexikótól Kínáig. Munkássága reprezentálja a szobrászat 20. században gyökeresen megváltozott és az ezredforduló után is állandó és gyors változásban lévő szféráját: azt, hogy egy térbe állított, szobornak nevezett, valamilyen anyagba foglalt, művészi igénnyel megformált tárgy mást és másként fogalmaz és jelenít, testesít meg, mint a korábbi korok plasztikai művészetének művei. Wehner Tibor művészettörténész azt mondja róla: szobrászatának ugyanaz a tárgya, a médiuma, mint ami e művészeti ág alkotásainak hosszú évszázadokon át, sőt évezredeken keresztül tárgya és médiuma volt: az ember és a természet, a természeti teremtmények vagy jelenségek.