2022.06.26. 19:00
Balkáni ízek Salföldön
A Balkán hálás téma, történelmi, geopolitikai és kulturális értelemben véve egyaránt. Többek között erről bizonyosodhattunk meg ismét a Salföldi Dalföld összművészeti fesztiválon.
Forrás: Hegyi Zoltán/Napló
Az idei esemény hírverő táncházzal kezdődött az ábrahámhegyi strandon, hogy aztán három napon át a népzene, a jazz és a klasszikus zene legyen a főszereplő a Káli-medence egyik festői falujában. A Salföldi Dalföld ugyanis azon kevés fesztiválok közé tartozik, ahol a fogyasztás helyett a kultúrára koncentrálnak a szervezők. De ha már fogyasztás, nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az egyik helyszínen, jelesül Tőke Gyula Pajtájában manapság és a környéken szokatlan módon az árak a földön jártak. Ugyanitt tartották meg a Magyar szemmel a Balkánon elnevezésű minikonferenciát is. Egy fesztiválon általában nem az elemzések a legnépszerűbb programok, viszont a Balkán valóban hálás téma és ezt maradéktalanul ki is használták a résztvevők. Valóban érdekes és izgalmas, valamint tömör előadásokból és beszélgetésekből körvonalazódott, hogy az Oszmán Birodalom, az Osztrák-Magyar Monarchia, a Szovjetunió és a titói Jugoszlávia (ahol az albánoktól a szlovénekig igencsak tarka társaságot tereltek közös hazába és ez tarthatatlannak is bizonyult) után hogyan is állunk most az Európai Unió által hitegetett Nyugat-Balkánon a békés egymás mellett éléssel. Örökös puskaporos hordó, szoktuk emlegetni kissé közhelyesen, de esetünkben csupán a Boban Markovic által dirigált kamarazenekar robbantott az Ederlezi című közismert dallal. Hogy aztán a konferencia után a komplett zenekar fokozza a hangulatot a nagyszínpadon, egészen a fokozhatatlanig. A balkáni, szerb rezesek játékában többek között az a csodálatos, hogy az idő kizökkenni, megállni látszik, miközben persze változik a stílus és a repertoár. A tudás apáról fiúra öröklődik és tényleg kotta nélkül játsszák az életüket. Olyan szenvedéllyel, mint ha minden percben az életük múlna rajta, ami egyébként az egész térség mindennapjaira is jellemző. A Boban Markovic Orkestar természetesen egy profi szerveződés, de a világzene császárai attól igazán hitelesek, hogy a játékuk messze túlmutat a játszadozáson. A koncerten egymást követték a klasszikus darabok a Bubamarától a Kalasnyikovig és ezúttal sem volt kecmec, amit a kisgyerekektől a szépkorúakig minden korosztályt képviselő közönség egyöntetű tombolással nyugtázott. A Közép-Európa és a Balkán között átívelő híd ismét ragyogó fényben pompázott és ez így ment három napon keresztül a görög népzenétől a templomi koncerten át egészen Dresch Mihály csodálatos zenéjéig. Valahogy így kellene élni, együtt.