Grosan Cristina groteszk filmjén keresztül elemezték az Y generációt

Grosan Cristina A legjobb dolgokon bőgni kell egyetlen éjszaka alatt játszódó filmje groteszk humorral mesél a bürokrácia útvesztőiről, a felnövés nehézségeiről, generációs dilemmákról és az önvizsgálat fontosságáról. A film apropóján a mai harmincasok útkereséséről és beilleszkedéséről beszélgettek a meghívott vendégek Kővári Edit, a Pannon Egyetem EKF referense vezetésével. 

A film története szerint a főhős Maja (Rainer-Micsinyei Nóra) élete kezd összeállni. Barátjával (Bányai Kelemen Barna) végre kiköltöznek az egyetem óta másokkal bérelt lakásból. Az egyik este azonban nem várt fordulatot vesz: kiderül, hogy egy rég nem látott távoli rokon (Lőrinc Katalin) nem az igazak álmát alussza a konyhaasztalra bicsaklott fejjel, hanem meghalt. Maja kénytelen ott maradni a halottal, mert a családból senki sem ér rá segíteni, még az anyja (Hernádi Judit) is lerázza. A halottszállítókra várva megérkezik Maja gyerekkori barátnője, Sára (Huzella Júlia), akivel már jó pár éve megszakadt a kapcsolata. Telnek az órák, és az egyszerű eljárás egy végeláthatatlan, bürokratikus folyamatba torkollik, abszurd szituációkkal megspékelve. Az éjszaka folyamán Maja kezd szembesülni a mélyen eltemetett problémáival és a megküzdési stratégiáinak a teljes inkompetenciájával. Azt gondolhatnánk, hogy a történet gyakorlati cselekményének elmesélése spoiler, de ez a magyar abszurd dráma egyáltalán nem a tettekben bontakozik ki, így továbbra is, nagyon érdemes megnézni a filmet.

Formádi Katalin, a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kar docense kiemelte, az Y generáció, tehát a húszas éveik végén, harmincas évik elején járó fiatalok nehezen hoznak meg döntéseket, ahogy a film is bemutatta, bukásnak élik meg, és a váltással járó krízishelyzetekkel nehezebben küzdenek meg. Rainer-Micsinyei Nóra, a film főszereplője és társírója szerint ez a korosztály, amelyhez ő is tartozik azt tanulta a szüleitől, hogy nem lehet váltani, hogy egy munkahelyről vagy párkapcsolatból való kilépés egyenlő a feladással, emiatt nehezebben is hoznak meg ilyesfajta döntéseket, a tanult minták pedig erőteljes nyomás alá helyezik őket. 

Grosan Cristina, rendező és társ-forgatókönyvíró elmesélte, hogy a film szinte minden jelenete saját élményekből táplálkozik. A haláleset és az akörüli groteszk ügymenet egy közeli barátjával történt meg. – Egy hozzám közel álló személy nagypapája halt meg 94 évesen. Épp két évvel azelőtt noszogattam, hogy ne járjon ki, de ő minden reggel meg akarta venni az újságot. A noszogatásomra mindig azt felelte, hogy ő nem fog máshogy, biztonságosabban viselkedni, csak azért, hogy két évig tovább éljen. És aztán tényleg, csak két évig élt tovább – mesélte a rendező. 

Herzog Csilla, a Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar docense kiemelte, ez a film akkor is ugyanígy működött volna, ha nem két lány barát, hanem két fiú a főszereplő, ugyanis az Y generációban ezek az elvágólagos nemi szerepek már nem működnek. – Ez a film azt adta vissza, hogy az Y generáció egyszerűen sokféle. Nincsenek tipikusak, csak atipikus van. Felfűzhették volna arra is a történetet, hogy két fiú a főszereplő, és két hasonló karakterű lány a partner. Akkor is ugyanoda jutunk, mert atipikus a történet, és ez ennek a generációnak a jellemzője. Itt már nagyon fontos lesz a környezet, hogy ezek a fiatalok hol, milyen környezetben, családban nőttek fel – emelte ki.

A film egy (majdnem) egyhelyszínen játszódó dráma, ahol egy holttest mellett tud kibontakozni a főszereplő saját akarata, amíg végiggondolja a saját életét, döntéseit és kapcsolatait, teljesen új emberként hagyja el a sötét lakást. A döntései nem jók vagy rosszak, és ez a film nagy katarzisa: mernünk kell dönteni, lépni és ha kell, lerombolni magunk körül mindent, hogy újjá építhessük magunkat.