Rácz Idlikó Mária irodalmár: A szerelem titka összefonódik a halál titkával

A lét és a szerelem szentsége című monográfia ugyan már 2020-ban megjelent, ám hivatalos bemutatója a koronavírus-járvány miatt csak a 2021-es könyvhéten volt. A napokban pedig Moszkvában, orosz nyelven is elérhetővé vált a szakmai berkekben komoly elismerést kiváltó könyv.
– Az ELTE Bölcsészettudományi Karán Han Anna egyetemi docensnek köszönhetően már egyetemistaként érdekelni kezdett Bunyin prózaköltészete, egészen pontosan az 1910-es években írt elbeszélései, melyek bölcseleti alapjukat tekintve egységes egészet alkotnak az életművön belül. Akkoriban az Országos Tudományos Diákköri Konferencián kiemelt első helyezést is szereztem a témában írt dolgozatommal, tehát innen ered az orosz író munkássága iránti érdeklődésem. Később az életem más fordulatot vett, a marketing területén dolgoztam és dolgozom ma is, ám a kisfiam születése után elvégeztem a PhD-képzést, s így megint Bunyinnal találtam szembe magam. A megjelent monográfia mintegy tízéves kutatói munka eredménye – meséli a szerző.
Ahogy Hajnády Zoltán professzornak, az MTA doktorának könyvismertetőjéből megtudjuk, Bunyint olvasva döbben rá az ember, mennyire kevés az, amit az irodalom eddig elmondott a szerelemről. – A nők emlékművet állíthatnának az írónak, aki műveiben a hétköznapi parasztasszonyokat, gimnazista lányokat, vidéki hivatalnokfeleségeket sugárzó teremtésekké változtatta. Bunyin írásaiban a szerelem titka összefonódik a halál titkával, a szerelem lényegi eleme a halhatatlanság utáni vágy – írja Hajnády professzor a méltatásában. A szerző a monográfia írásakor egyszerre gondolt a laikus olvasóra és a ruszista szakemberekre. A könyvről a szakma elismerően nyilatkozott. A kritikák szerint Rácz Ildikó Mária méltó, verbális emlékművet állított az orosz írónak. A monográfia nagy ívű áttekintést nyújt az 1933-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Bunyin alkotásfilozófiájának és lételméletének értelmezéséről. A szerző a multidiszciplináris elemzési módszer alkalmazásával – a társtudományok (pszichológia, filozófia, kultúratörténet, természettudományok) mértéktartó és ugyanakkor szakszerű bevonásával a szövegelemzésekbe –, Bunyin poétikájának és eszmevilágának árnyaltabb bemutatását teszi lehetővé. Az orientalista és a nyugati filozófiák integrálása a lét végső kérdéseinek magyarázatához viszi közelebb az olvasót, aki mégsem egy elméletieskedő munkát forgat a kezében, hanem a bennük villódzó eleven megfigyelések miatt valami sokkal izgalmasabb olvasmányt. A könyv nagyon jól használható szakirodalmi forrásként, ajánlható mind BA-, MA- és PhD-képzéseken – olvashatjuk a monográfiáról írt szakmai recenziókban.
– Minden új, tudományos igényű munka esetében felmerül a kérdés – miben igyekszik adott mű újat felmutatni? A könyvem kapcsán két dolgot emelnék ki. Az egyik a hiánypótló jelleg, hiszen ez az első magyar nyelven elérhető monográfia a Nobel-díjas író prózapoétikájáról, a másik a könyvben alkalmazott elemzési módszer újfajta interdiszciplináris jellege. A monográfiában behatóan foglalkozom az író szerelemfilozófiájával, az igaz szerelmeseket egymással összefűző örök kötelék mibenlétét, valamint Erósz és Thanatosz (szerelem és halál) egymáshoz való különös viszonyát vizsgálva – mondja Rácz Ildikó Mária.
Adódik azonban a kérdés: miképpen lehetséges, hogy Magyarországon szélesebb körben szinte alig ismert a Nobel-díjjal is kitüntetett Bunyin? – Nem csak nálunk. Emigránsként sokáig a betiltott írók közé tartozott az egykori Szovjetunióban. A szövetségesek győzelme után kapott egy politikai felkérést otthonról, hogy térjen vissza hazájába, ám ezt előrelátóan visszautasította, így műveinek gyűjteményes kötetét nem jelentették meg. Egyébként már az 1910-es évektől megjelennek itthon az első magyar fordítások és recenziók, többek között a Nyugat folyóirat népszerű íróinak jóvoltából, ám később az orosz forradalmat elítélő írása miatt nem tartozott a népszerű alkotók közé.
Ezen szeretne most változtatni Rácz Ildikó Mária, aki szerint Bunyint a szerelemfilozófia oldaláról érdemes megközelíteni. Könyvét minden felnőtt olvasó számára ajánlja, aki érdeklődik a szerelem, a lét és a halál művészetfilozófiai és ontológiai kérdései iránt. – Bunyin létszemlélete alapvetően dualisztikus. A jó és a rossz, a fény és a sötét, a szép és a csúf együttesen van jelen műveiben és nőalakjaiban, a két ellentétes minőség ugyanis együtt alkotja a lét teljességét. A másik, amit kiemelnék, hogy Bunyin szerint semmi sem határoz meg bennünket oly mértékben, mint az emlékezetünk. „Túlságosan szegényes az a tudás, melyet rövid egyéni létünk alatt szerzünk – van egy más, végtelenül gazdagabb, az, amelyikkel születünk” – írja egyetlen regényében, az Arszenyev életében. A platóni filozófia a tudást a transzcendens világra való visszaemlékezésként, illetve újrafelismerésként definiálja. Ennek is komoly szerepe van a bunyini poétikában – jegyzi meg a szerző.