A vizsga után itt A játszma

Látszott rajta, hogy kevés pénzből készült, akadtak benne történelmi hiteltelenségek, de egy feszült cselekményű, kreatív sztorit mesélt el remek színészi alakításokkal és szórakoztató összképpel. Most elkészült a folytatás, melyre az első részből minden fontosabb szereplő visszatért. 
Jung András (Nagy Zsolt) boldogan él feleségével s egyben kollégájával, Évával (Hámori Gabriella). A férfi komoly kinevezés előtt áll, amikor hírt kap egykori mentora, Markó Pál (Kulka János) felől. Mivel a múltjuk finoman szólva sem rózsás, Jung megfigyelteti Markót, akiről úgy sejti, bosszúra készül egy korábbi sérelem miatt. 
A rövid felvezetés után egyből bele is vágunk a dolgok sűrűjébe. Képet kapunk arról, hol állnak hőseink a párt hierarchiájában, hogy telnek mindennapjaik, majd érkezik a hír Markóról, s vele együtt a bizalmatlanság is befurakodik Jungék életébe. 
A vizsga, ahogy a címe is mutatja, konkrét eseményre koncentrált. A játszma hasonló stílust képvisel, de emeli a tétet, többek között azzal, hogy megtesz központi karakternek egy új figurát, Abigélt (Staub Viktória). Ő Markó hozzátartozója, akit Jung megbíz, hogy legyen kvázi besúgó. Összeáll a terv, és kezdetét veszi a játszma. Rögtön szembeötlik, hogy Fazekas Péter műve (Bergendy Pétert váltotta a rendezői székben) sokkal több pénzből készült, mint elődje. Több helyszín, több szereplő, nagyobb terek álltak rendelkezésre. A felütés érdekes a beszervezéssel, a folyamatos gyanakvással, megvan a paranoiathrillerekre jellemző hangulat, és külön tetszett, hogy Jung és Markó közt ingázva, Abigéllel egyetemben belekerülünk egy morális dilemmába. Igen ám, de stílusából adódóan sejtjük, hogy milyen alkotásra lehet számítani. Gondolok itt a tipikus, „semmi sem az, aminek látszik” és „mindenkinek van vaj a füle mögött” panelekre, melyek vissza is köszönnek. 
Ez egyszerre jó és rossz. Jó, mert folyamatos feszültségben tartja a nézőt. A baj csak annyi, hogy a fordulatok nagy része kikövetkeztethető, és a megoldás így sokkal egyszerűbbnek hathat, mint amire számítanánk. Szó nincs róla, hogy blöffről lenne szó, akadnak kreatív húzások a forgatókönyvben, de nem éreztem elég váratlannak, meghökkentőnek a csavarokat. A játék- időn is lehetett volna kurtítani, bár így sem unalmas a film. 
Színészi fronton senkire nem lehet panasz. Nagy Zsolt tudatosan kevés érzelemmel játszik, de amikor kell, megmutatja, mire képes, Kulka Jánost szuper volt viszontlátni, visszafogottsága ellenére is pazar. Hámori Gabriella szintén jól hozza a kétségek közt vergődő Évát, Staub Viktória viszont kétségtelenül ellopja a show-t. Láthattuk már többek között az Aranyéletben, de itt is tökéletesen helytállt. 
A játszma vitathatatlanul remek folytatás, ambiciózusabb, mint elődje, még ha ez nem is feltétlenül jelenti azt, hogy jobb. Megvannak a maga defektjei, s helyenkénti didaktikussága miatt nem tudott annyira meglepni, mint szerettem volna. Szerencsére a történet végig leköt, önállóan is megállja a helyét, noha egyértelműen úgy teljes az élmény, ha láttuk A vizsgát. Előzetesen felmerült bennem a kérdés, hogy volt-e értelme a folytatásnak, de A játszma a hibái ellenére is igényes darab, jó sztorival és rendezéssel, mely mindenképpen iránymutatás a hazai közönségfilmeknek.