Elvarázsolta közönségét Ana Moura

A koncert néhány perces késéssel kezdődött, mert az énekesnő két és fél hónapos gyermekét altatta, árulta el Mészáros Zoltán, a VeszprémFest ügyvezetője, aki a bevezetőjében felidézte, a rendezvény első tíz évében gyakran léptek fel a világzene sztárjai – Salif Keita afro-pop énekestől Paco de Lucía flamencogitárosig – Veszprémben, portugál művész azonban még nem koncertezett Ana Moura előtt a fesztiválon. 
A különleges kisugárzású énekesnő magával ragadta a közönséget, énekhangjával pedig nem véletlen vált a fado egyik legsikeresebb előadójává: a mély, erőteljes és olykor a soul műfajra is emlékeztető, érzéki tónussal a hol keserédes, hol életigenlő dalok üzenetét úgy is átadta a közönségnek, hogy a szövegeket értették volna. Közhely, hogy a zene a képes erre, de ahogy a közhelyek általában, ez is igaz, és ezt bizonyította Ana Moura fellépése. 
A szűk másfél órás koncert – amelynek rendhagyó díszlete a Dél-Portugáliára jellemző kéményeket idézte meg – pontosan felépített menetrendet követett: az első harmadban főként új dalok szerepeltek, amelyek az énekesnő várhatóan ősszel megjelenő lemezén kapnak helyet. Az elektronikus alapokon nyugvó dalokban keveredtek a Portugália különböző területeire jellemző zenei megoldások. Ennek magyarázata, hogy a portugál papától és angolai mamától született Ana Moura anyukája mellett – aki tanárként keresztül-kasul bejárta az országot – már gyermekkorában alaposan megismerte a mediterrán ország egyes vidékeire jellemző zenéket. 
A koncert következő szakaszában Ana Moura bebizonyította, hogy a fado nemcsak szomorkás lehet, hanem táncolható, ritmusos, karakterében pedig könnyed és játékos. A műfaj sokszínűségét a harmadik blokk is megmutatta: a hagyományos fadókat ütőhangszer nélkül adták elő – a két gitáros játszott csak és az énekes mellett –, a nézők pedig egy fadoházba képzelhették magukat. A melankolikus, szívbemarkoló dallamok olykor egészen drámaivá váltak. Amilyen hirtelen jön olykor borúra derű, úgy fordult a koncert a lírai nóták után dallamos, tempósabb, már-már popzenei könnyedségű dalokkal a célegyenesbe. 
A koncerten nemcsak az énekesnő, hanem zenésztársai – Gaspar Varela (portugál gitár) Manuel Ferreira (gitár) és Iuri Oliveira (ütőhangszerek) – is kitettek magukért: a gitárosok, főképp Varela emlékezetes szólókkal vétette magát észre, míg máskor az énekdallam és a gitárosok témája válaszolt egymásnak. A koncert felénél madárcsicsergés és vízcsobogás hallatszott, utóbbit az ütőhangszeres művész idézte meg azzal, hogy egy tálból lögybölte a vizet, a hangzással egy patak partjára repítve a közönséget, a különös felvezetést pedig az egyik legszebb, balladisztikus dal követte. 
A hálás publikum természetesen kikövetelte a ráadást, ami a koncert esszenciáját adta, megmutatva újra a fado műfajának és Ana Moura tehetségének sokszínűségét.