Zománcműhely – Egy alkotás hússzor is bekerül a forró kemencébe

A mostani tájházzal szemben állt egykor a jásdi kocsma, a híd közelében. A kőkerítésen lévő kapun most különleges házszámtáblát láthatunk. Elmosódott foltjai, érdekes felülete mintha ismételné a régi építészeti formákat, ám azokat újra is alkotja. Nem gondolnánk, hogy először elrontott darabnak tűnt, aztán rájött a készítője, hogy új eljárást fedezett fel vele. Mindez jól jelzi azt a kísérletező, a múlt értékeit bátran, egyedien, ugyanakkor beleérzéssel formáló, a hely szellemét átélő hozzáállást, amit csak megerősítenek a tűzzománc műhely inspirálóan berendezett sarkai és persze a művész szavai. Sziráki Judité az egykori kocsmaépület, felújított részében él és a lakás mellett alakította ki a helyet, ahol festhet, ahol a kemencét működtetheti, ahol akár foglalkozásokat tarthat, ahol látszik egy részen a ház régi kőfala.
 

– Barátnőmmel, Kristóf Mariskával kezdtük el a tűzzománcolást. A legtöbbeknek erről az ékszerkészítés jut eszükbe, ilyesmit ezzel a technikával sokan készítenek. Mi kicsit nagyobb felületre alkotunk. Azt, mikor hogyan reagál a festék a tűzre, a magas hőmérsékletre, nehéz kiszámítani, de épp ettől érdekesek a rézlapokon megjelenő színek, formák, felületek. Sokszor aprólékosan igazítgatjuk a részeredményeket kis pálcákkal, más eszközeinkkel – mondta el Judit, akiben a rajzolás, a festés vágya, a kézügyesség, a kreativitás, az alkotókedv régóta megvolt és az említett kézműves tevékenységben talált olyan kikapcsolódási lehetőséget, ami segít neki másképp látni a világot, magát, s közben másokat szintén elgondolkodtat. Saját életébe ezáltal új színt vitt és sokaknak egyedi, érzéseket figyelembe vevő ajándékot jelentenek munkái. Művei többet nyújtanak a szépség látványánál, a gyönyörködtetésnél. 

Tűzzománc házszámtáblái jelzik: érdekes formákra, felületekre érzékeny alkotóról van szó. Ezzel a finomsággal, árnyaltsággal látszólag ellentétes, ahogy a karcsú, törékeny hölgy ügyesen bánik a szerszámokkal és nagy védőkesztyűjében kinyitja-becsukja a felfűtött kemencét. Újra meg újra. Egy alkotás elkészülte közben akár hússzor. Többször is berakja abba villával a készülő alkotást, a belsejében lévő tüskékre, amik abban segítenek, hogy a festék kevés helyen érintkezzen a rézlapot megtartó résszel. A folyamat során egymásra kerülnek a különböző rétegek, azokat magas hőmérsékletre kerülésük után még gyorsan módosítani lehet. Ám a munka ennél prózaibban kezdődik, a szükséges előkészítő feladatokkal. Először Judit a kivágott, általában téglalap formájú rézlap mindkét oldalát alaposan lesmriglizi, zsírtalanítja, aztán kerül rá az alapozó festék. Por alapú festékekkel dolgozik, számos tégelye van, megfelelő arányban higítja, hosszan kevergeti az azokban lévő anyagot, hogy szép egységes vagy épp érdesebb, töredezett kinézetet kapjon. Sok az apró, felfedezésre érdemes részlet alkotásain, a házszámtáblákon, a cégéreken, amelyeken szőlő, tulipán, levendula is látható, aszerint melyik hova készült. Mindegyiket helyre, személyre szabott álmok ihlették.