Klasszikus és kortárs örömzenébe ágyazva A Csigó Malomban

Az est címe azonban akár „A kortárstól örömzenéig” is lehetett volna, hiszen a családias hangulatú koncerthelyszínre évek óta visszatérő művészek az est során a tőlük csak itt megszokott közvetlenséggel, játékossággal zenéltek, több alkalommal improvizálva, szemmel láthatóan élvezve a játékot. Felszabadultságuk mint a korábbi években mindig, ezúttal is sokat hozzátett a koncert élményhez.

A vendégeket Bartunek Katalin, a Csigó malom Kulturális és Művészeti Központ Alapítvány elnöke köszöntötte és mint mondta, az eseménysorozatot, amely keretében a koncertet tartják, a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa, Kultháló Bázis projektje keretében rendezik. – 2013-tól szervezünk nyári kamara koncerteket. A ma este fellépő Jávorkai Sándor hegedűművész és testvére, Jávorkai Ádám gordonkaművész több, mint tizedik alkalommal ad koncertet és varázsolja el a közöséget. A művész testvérpárt Sántha Beatrix zongoraművész kíséri – mondta Bartunek Katalin. Az alapítvány kuratóriumi tagja, Bayer Ilona rádiós és televíziós szerkesztő, műsorvezető arról beszélt, hogy az újító szellemű zeneszerző, Dubrovay László a 20-21. század nemzedékének egyik legtermékenyebb és legsokszínűbb zeneszerzője. Komponált operát, táncjátékot, zenekari-, kamara-, szóló-, fúvószenekari-, kórus-, továbbá elektronikus és komputerzenei műveket is. Híres továbbá arról is, hogy mindig keresi a hangszereket megszólaltató legkiválóbb művészeket. A Jávorkai fivérek 2014-ben találkoztak a mesterrel, aki Duó hegedűre és csellóra című művét nekik dedikálta. Kivételes állomás ez a testvérpár pályáján.

A fentiekre felelve Jávorkai Sándor és Ádám elmondta az emlékezetes találkozás történetét. Akkor már hallottak egy nekik nagyon tetsző szimfóniát a szerzőtől, Dubrovay Lászlóval pedig egy koncertjükön találkoztak. A mester egy darabját kínálta fel nekik, mondván, hogy nagyon bonyolult technikai részek vannak benne, eddig senki nem tudta eljátszani. A fivérek három nap alatt kívülről megtanulták a darabot, Dubrovay meghallgatta őket és csak annyit mondott, hogy így képzelte el. A fivérek vallomása szerint ez a néhány szó felért számukra minden díjjal.

Bayer Ilona a köszöntőt követő mini interjúban a művészek 2019-es oszakai koncertjéről és ottani sikereiről is beszélt. Amint mondta, a visszafogott japán közönség ovációval, állva köszönte meg az előadást. Japánban azóta is rajonganak a Jávorkai testvérekért, akik szerint a klasszikus mellett a kortárs zenének is nagy sikere van, főként a zenekari műveknek. Úgy vélik, ha egy modern mű dallamos, az emberi természet törvényei szerint íródik, annak sikere lehet. Állítják, hogy a kortárs zeneszerzőknek nem szabadna elfelejteniük, hogy embereknek írják a műveket, azok nem hallgathatók harmónia nélkül.

A koncertet Joseph Haydn hegedűre és csellóra írt duójával nyitották, majd a Dubrovay darab mellett felcsendült a csellóirodalom egyik gyöngyszeme, Kodály szólószonátája 3., magyar népdalokra épülő tétele. A darab érdekessége, hogy amikor a szerző megírta és elküldte a kottát Pablo Casalsnak, a kora leghíresebb csellistájának, ő visszaírt, hogy ez a mű túl nehéz és érthetetlen, így vissza is küldte. Az akkor kamasz Starker János csellista megtanulta, és nagy sikert aratott vele a világban. Később már kint élt Amerikában. A Jávorkai Sándornak megmutatta fényűző, aranyból, márványból épült házát, ahol az úszómedence feletti falba belegravírozták a három szót: Kodály Zoltán szólószonáta. Sándor nem tudta ezt mire vélni, de a házigazda azt felelte, hogy fiam, amit itt látsz, azt mindet azzal kerestem.

Az anekdotát követően Fritz Kreisler dallamait hallhatta a közönség, többek közt a Schön rosmarin című darabot. Pablo Sarasate Cigány dalait Hubay Jenő: Hejre Katija követte. Az egyes darabok során a közönséggel megismertették a David Popper csellóiskoláját tovább vivő művészek a hangszerekben rejlő üveghangokat, csúsztatásokat és egyéb trükköket, amelyek a különleges hangzást biztosítják az előadók tehetségének is bizonyságot adva.

A ráadásban a közönség örömére eljátszották a művészek Ernsttől A nyár utolsó rózsája című darabot, amelyet két héttel ezelőtt öccse betegsége miatt Sándor maga adott elő. De hiányérzet maradt volna a közönség soraiban ülő visszatérő rajongókban, ha a fivérek nem sziporkáztak volna egy játékos, improvizációktól sem mentes zárszót Dongóval, Pacsirtával és Szomorú vasárnappal.

A testvérpárt a koncerten Sántha Beatrix zongoraművész kísérte, akivel együtt mindhárman a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasai. Fő témájuk a magyar kortárs zene, kutatják és bemutatják a jó műveket. Továbbá dokumentálják azokat olyan szinten, hogy kedvet kapjanak más muzsikusok is a darabok megtanulásához.