Lisa Stansfield negyven év távlatából is jól szól

Az angol énekesnő karrierje 1980-ban kezdődött, amikor megnyerte a Search for a Star című énekversenyt. Ezután feltűnt különböző tévéműsorokban és megjelentette első kislemezét. Stansfield, Ian Devaney és Andy Morris közösen megalapították a Blue Zone-t 1984-ben. Az együttes számos kislemezt és egy albumot is kiadott, de az 1989-es “People Hold On” sikerei után, amiben Stansfield is közreműködött, már az énekesnő szólókarrierjére összpontosítottak.

Első albuma, az Affection (1989), és a világszerte listavezető kislemeze, az “All Around the World”, hatalmas áttörést jelentett a karrierjében, és láthatóan a dalt több mint harminc évvel később is ismeri a nagyközönség, olyanok is, akik akkor még nem is éltek. Hozzá kell tennünk, hogy ez a dal jelenleg is vezeti Stansfield Spotify listáját, több mint 84 millióan streamelték ezidáig.

Visszanézve akár a 20 évvel ezelőtti koncertfelvételeket is, elmondhatjuk, hogy az énekesnő elegáns visszafogottsággal hozta le a koncertjét, nem volt túl merész, de továbbra sincs minőségi vagy technikai kérdés vele kapcsolatban.

Valamilyen okból olyan mélyen beleégett a világszínpad történetébe Lisa Stansfield, hogy talán egy olyan dal sem hangzott el a koncert alatt, amit ne ismert volna a közönség: The Real Thing, Baby Come Back, Change – mind olyan dalok, amelyeket meghallva automatikusan felkapjuk a fejünket. Miután az észak-angliai gyermekkora során az olyan súlyos zenei hatások érték saját bevallása szerint is, mint például Barry White (akivel később lemezfelvételeket is készített), Diana Ross , Marvin Gaye és természetesen maga a Soul királynője, Aretha Franklin, elkerülhetetlen, hogy ezek a lelkes hatások átjárják zenéjét. Stansfield erőt és sebezhetőséget vegyít a hangjában és a dalszerzésében. A Seven címűá album például a nők szerepét veszi szemügyre, különösen a boldogtalan vagy egészségtelen kapcsolatban élőket.

Üdítő látvány volt Stansfield a Jazzpiknik színpadán, minden műviségtől és megjátszottságtól mentesen, természetesen létezett a színpadon – ehhez nem kis magabiztosság kell és persze tudás, tehetség és olyan szeretetteljes közönség, mint akik Paloznakon összegyűltek. A soul felett nem járt el az idő, ahogyan Stansfield felett sem, nem a dalok változtak meg az elmúlt 40 év alatt, csak azok megélése: már kevésbé a vadító, szabálytörő fiatal lányt látjuk az énekesnőben, sokkal inkább a soul dívát, amivé megérett, és nagyon is jól áll neki.