Anno az angolpark ősi fái alatt

A szerző, Müller Anikó köszöntőjében kitért arra, hogy ez már a huszadik Zirc anno. Mindegyiket ünnepi műsor-összeállítással mutatta be, és mindig nagy közönsége volt az esteknek. Kiemelte, hogy a világnak szinte minden tájára eljutott a már két évtizedes múltra visszatekintő helytörténeti naptár.

A kiadványhoz a zirci születésű és jelenleg is a Bakony szívében élő Boross László, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főmérnöke fűzött előszót. Hangsúlyozta, hogy a naptárban szereplő régi képeslapok által kitágul a látókör, a környező vidék települései is láthatóvá válnak. Lapozgatva régi történetek elevenedtek meg benne: a nagy bakonyi telek, a korcsolyázás a Sörös-tó vastagon befagyott jegén, a nyári kirándulások a Cuha völgyében és a bakonynánai Római fürdő vadregényes szurdokában. Örökké emlékezetesek maradnak számára, ahogy az énekórák is Békefi tanár úr környéken gyűjtött népdalai, betyármeséi miatt. Zirc egyik nevezetességéről, az arborétumról is beszélt, ahol az ősi fák alatt beszélgetések, emlékek, séták és – nem utolsósorban – szerelmek szövődtek, majd elmúltak az idők folyamán. Az emlékezőt meg is ihlették az angolparkban eltöltött órák, és felolvasta Anno 1964… című versét, melynek utolsó sorát már elcsukló hangon tolmácsolta: „Őrizzük a múltat minden erőnkkel, mert ez a jövő forrása”.

Rendhagyó volt az idei bemutató: ezúttal felolvasás, szavak helyett a zene és a falra vetített képek meséltek a múltról, az ősökről, a gyökerekről, az épített örökségről és a csodálatos természetről. A fellépő, Kövi Szabolcs zenész négy hangszert szólaltatott meg, s mintha a fuvola, a pánsíp, a tilinkó vagy éppen a körtemuzsika csalogatta volna elő a múltból az eltűnt házakat, utcaképeket, emberi arcokat, közösségeket és a festői Bakony napjaink hobbifotósai által feltárt rejtett értékeit. 

Müller Anikó az új naptár egy-egy ajándék példányának átnyújtásával mondott köszönetet segítőinek.