Kolorista színek címmel nyílt kiállítása Molnár Lajosnak a zirci könyvtárban

A pápai festőművész, grafikus, helytörténetíró számos képén örökítette már meg szeretett városát, s különlegesek múltunk neves személyeiről készült alkotásai. A műszaki értelmiségi lét a helytörténeti gyűjtései során szerzett tapasztalattal, a történelem és az irodalom szeretetével együtt ölt testet műveiben. Érdemes tudni róla, hogy aktív éveiben jórészt fizikai munkát végzett, áramszolgáltatónál és villanyszerelőként dolgozott. Szavai szerint a bakonyi városban megnyílt tárlatával jubilál. Ugyanis fiatalon képzőművészetet tanult, de aztán másfelé fordult pályája, csak a nyugdíjhoz közeledve kezdett újra alkotni, melynek nyomán 1997-ben mutatta be először a közönségnek munkáit, azaz éppen negyedszázada, huszonöt éve nyílt meg első kiállítása. 

Zircen láthatók többek közt montázsszerű képei jelentős költőinkről. Sajátos portrék. Sorozatba rendezte azokat, akárcsak a Szent Gellértről, Szent Istvánról és Szent Imréről készült festményeit. Azokon a nagyobb, a címadó alakokba és melléjük rajzolt történetszerűen üzenő jeleneteket. Mintegy aláhúzva ezzel, számára miért fontos egy-egy neves ember. Gizella királyné hasonlóképp ihlette meg, beszédes múltunkról esetében is sajátos eszközeivel mesél. Egy omladozó kapubejáratot, a fohászt is érzékletesen jeleníti meg. Lelkületét kifejezik pandémia idején született képei. Azokon az utcarészletek grafikák, amelyeket festett formákkal egészített ki. A fekete-fehér részek épületei szinte túlzottan részletesen, aprólékosan kidolgozottak, ám elhagyatottak, a színes emberalakok foltszerűen elnagyoltak.