Örökké és soha: falfirkák a Haszkovón

Csodás őszi nap, még a pulcsi is soknak tűnik, ám árnyékban azért belefér. A környéken kutyát sétáltató hölgyek, padon beszélgető nyugdíjasok és a jó időt élvező, hancúrozó iskolások, miközben retró falfirkákra vadászunk. 

A lakótelep tiszta, környezete ápolt, apró kertek egy-egy bejáratnál, a boltok környezete is ízléses. Ugyanakkor a házak majd’ nagy része fel van újítva, vagy éppen most is szépítik, mint ahogyan az egyik fehér panelt is, melyre szigetelést illesztenek dolgos kezek. Mivel új színt is kaptak a lakóházak, eltűntek az évtizedekkel ezelőtt Neoluxszal felfújt Hajrá, Építők!, Hajrá Fradi!, netán Szeretlek, Béla!, Edda feliratok, és bizony erősen kellett keresni az írásokat. Amit találtunk, az is többnyire – sajnos – angolul van, ám ezek java is biztosan több évtizedes.

A mi kedvencünk a „forever and never”, azaz az örökké és soha bölcsesség, de a láthatóan remegő kezekkel felfújt „can you intuches me as” (talán: ,,megérinthetsz engem úgy”) – bár helytelen angolsággal, de hordozhat magában továbbgondolásra érdemes szálat. 

És, hogy hová tűntek – hozzátesszük: szerencsére – a házakat elcsúfító falfirkák? Valószínűleg kimentek a divatból, vagy/és a virtuális térben hagynak maguk után nyomot az erre késztetést érzők. A profik? Legálisan tolják, murálokat rajzolnak, vagy ott fújnak, ahol lehet.