A Magyar széppróza napján bemutatták A csend napjait Füreden

A szerzővel Cserép László beszélgetett. Elhangzott, a kisregény története egyszerre zajlik a jelenben, a varázslatos balatoni tájban, Füreden, és a főszereplő emlékeinek köszönhetően a múltban: Magyarország két világháború közötti történetét is megidézve. A szerző elmondta, a regény, amely a pandémia alatt született, amikor otthon kellett maradni, egyfajta számvetés, lezárás. A főhős valójában azért menekül a város zaja elől a magány, az egyedüllét csendjébe, hogy szembenézzen a múltjával, egy hosszú és gazdag élettel, melyben kiemelkedő szerepet játszottak a nők, elsősorban agydaganatban elhunyt felesége.

A beszélgetés során szó esett az önéletrajzi elemek beépítéséről is. A szerző válasza szerint természetes, hogy életének számtalan eseménye, szereplője felvillan a történetben, de nem érdemes az olvasónak erre koncentrálni, hisz a képzelet szabadsága nélkül, csupán újságírás maradna az irodalom. Ezzel együtt a beszélgetők felidézték a szerző munkásságának legfontosabb állomásait, és szóltak a könyvek és az olvasás fontosságáról. A regény szembenézés az öregedéssel és az elmúlással is. Így aztán nem véletlen, hogy szóba kerültek az író, költő barátok, akik már elmentek, mások mellett Cseres Tibor, Bertha Bulcsu, Görgey Gábor, Gyurkovits Tibor. A csend szabadságától gyönyörű, letisztult nyelven megírt regényt vehetünk a kezünkbe. Elhangzott: „Szörényi László irodalomtörténész írja Szakonyi egy másik kötetéről: a regény hőse, illetve szerzője egy eltűnőfélben lévő kultúra nevében védekezik, a színtelen barbárság ellen”.