Vetsey Károly festményeiből nyílt kiállítás Veszprémben

A megnyitón köszöntőjében Fazekas Orsolya, az intézmény művelődésszervezője hangsúlyozta, hogy az alkotó kellemes hangulatot csempészett képeivel az aulába. A kiállítást megnyitva Barczáné Tóth Boglárka a tapolcai Tamási Áron Művelődési Központ vezetője arról beszélt, hogy különleges esemény számára az esemény.

– Büszke vagyok rá, hogy a Tapolcai Képzőművészkör tagja állíthat itt ki. Komoly gondolatok közvetítésére képes a művészet minden ága, éppen ezért a művész felelőséggel is tartozik, hiszen képes formálni a személyiséget, érzésvilágot. Olyan érzéseket képes közvetíteni, amelyeket szavakkal nem tudunk elmondani. A szemet gyönyörködtetni csodálatos, de nagyon nehéz feladat. ma lehetőségünk van megismerni Vetsey Károly alkotásaiból a felénk irányuló szeretetet és a festészet iránt érzett szenvedélyét. Érezni romantikus alkotásain a természet, a hely iránt érzett szeretetét, a városhoz, a Balatonhoz, a környező erdőkhöz fűződő vonzalmát. A természet szeretete gyermekkorától összefonódott napjaival, élete minden percében jelen van, a kötődés alkotásain is érezhető. Nincs szebb számára, mint a természet és a hely, ahol született, ahol felnevelte gyermekeit – mondta Boglárka és méltányolta a az alkotó mellé álló család ragaszkodását. Hozzátette, hogy a festő munkája a család, a természet és az alkotó hármas harmóniájával van átitatva. 

Az alkotó lánya, Vetsey Szilvia édesapját mutatta be a hallgatóságnak. 

– Az ember eredendően a természetben élt, csak miután elkezdett falakat építeni, kezdett elválni attól. Ez fogalmazhat meg egy olyan igényt, amellyel az életterébe is szeretné behozni a természetet. Utazásaim során tapasztaltam, hogy Nepálban az ottaniak kisebb zárt terekben élnek, viszont nagyok a házak külső terei, a verandák, hogy ne veszítsék el kapcsolatukat az emberekkel, a külső világgal. Mi egyre nagyobb belső tereket építünk, ez által távolodunk a természettől. Pedig sok emléket hordozunk magunkban a természetről a tudatunkban és tudat alatt. A természetben szinte jelentéktelennek tűnő rácsodálkozások is hatással lehetnek ránk, édesapám pont ezekre az apróságokra hívja fel a figyelmet. Képein a természet iránti csodálata és a lakóhelye iránti rendíthetetlen hűsége, kötődése mutatkozik meg. Rácsodálkozik a horgászbotra szálló szitakötő látványára, a nádszálon megpihenő nádirigóra. Gyermekkori képességei sokáig szunnyadtak, 48 éves korában találkozott Göbölyös Gyula festőművésszel és szobrászművész feleségével, akik biztatták az alkotásra. Első, reprodukciós képei 1996-ban készültek, azóta folyamatosan képzi magát és gyakorol. Az eltelt 26 évnyi munkából hoztunk válogatást a kiállításra – mondta Vetsey Szilvia.