Mesés ötlet a vonaton

Irány rokonaim közeli, Krisztina körúti lakása. Fekvés, tea, C-vitamin, lázcsillapító. A hatodik napon elengedtek. A vonat indulása előtt tíz perccel még egyedül ültem a fülkében. Aztán betoppant egy nálam fiatalabb, bronzvörös hajú, nadrágkosztümös hölgy. Felöltőjét, gurulós bőröndjét felrakta a csomagtartóra. Emelkedtem, hogy segítsek neki, de leintett: „Elég nyamvadtul néz ki, uram” – vetette oda, és megkért, hogy a menetiránnyal szemben ülhessen. Helyet cseréltünk, majd nyújtotta a kezét: „Viktóriának hívnak, és mielőtt találgatni kezdené, 61 éves vagyok.” Eszembe sem jutott, hogy megsaccoljam a korát. Begubóztam, de Viktória Kelenföld után locsogni kezdett. Története csodák csodájára élénkké tett. Még gyerekkoromban hallottam azt a közmondást, hogy más szakállán lehet a legjobban megtanulni a borotválást. Vagyis az én értelmezésemben: egy érdekes, idegen sztori jól kamatoztatható egy regényben. 

Viktória negyven éve Svédországban, Malmőben él, és a kiköltözésük óta másodszor jár szülőhazájában. Előző nap érkezett repülővel, s most a barátnőjéhez utazik Fonyódra. „Ne figyelmeztessen, hogy ez a szerelvény Tapolcára megy. Ötven éve nem láttam a Balatont. Ezen a vonalon gyönyörködhetek benne, bár koszosak az ablakok. Régen, emlékszem, mosták indulás előtt.” Tapolcán autóval várják, tette hozzá. S most következett a mesébe illő történet. Nem kápráztatott el, de otthon, Füreden feljegyeztem a naplómba. Magyar barátnője is Malmőben élt egy svéd férj oldalán, ám egyszer csak beleszeretett egy magyar vállalkozóba. A férj nem akart válni, sokat marakodtak, de a sors közbeavatkozott. Egy éjjel megpróbálták kirabolni a tengerparti házukat. Férje dulakodott a rablókkal, mire azok lelőtték, és ijedtükben zsákmány nélkül elpucoltak. Elkapták, lecsukták őket. A barátnő megjátszott szomorúságát felváltotta a házasság a vagány vállalkozóval. Fonyódi villájába költöztek, és boldog éveket töltöttek együtt. A sors azonban megint megkeverte a kártyalapokat: jött az özvegység, a második férj leukémiában meghalt. 

A pesti napok után Albatrosz-krimit olvastam Füreden. Ruth Rendell Démon képében című regényét húztam ki a sorból. Viktória mintha ennek a remekműnek a történetével ámított volna a vonaton, csak ebben egy féltékeny férj gyilkol. Az ölembe pottyant ötletet keserédesen töröltem a naplómból.