Tapolcai alkotó műveiből nyílt kiállítás Veszprémben

A tapolcai alkotót és az érdeklődőket Fazekas Orsolya művelődésszervező köszöntötte, majd Markovics Milán Mór őrnagy, vezető kiemelt tábori lelkész nyitotta meg a tárlatot. Szólt az alkotó életútjáról, kiállításairól, arról, hogy nemrégiben egy külföldi magazinban, az Airbrush című lapban jelent meg cikk róla. 

- Azt mondják, a művészet hazug őszinteség, én pedig azt mondom, hogy ez hazugság. Hiszen a valóság és a nem valóság ötvözete a művészet, de mégis: hazugság-e az, ami nem valós? Képzeljük el, hogy mit képzel a mellettünk álló ember. A művészek ezt örökítik meg, ebben nagy mesterek, hogy a láthatatlant teszik láthatóvá. Nem az lesz ott, amit megfoghatunk, hallhatunk, hanem a művészet, ami az övé. Ha az vizuális jelenség, akkor a látványa. Gyuri az ilyesmit próbálja megvalósítani. Nem csak azt, amit ide képzeltünk, hanem sokkal absztraktabb jelenségeket. Fájdalom, féltékenység, szenvedés, öröm, szeretet. Hogyan tudjuk megalkotni, hogy a másik lássa? Ha körbenézünk, láthatjuk, hogy Gyuri érdeklődése a szerves, emberi, élő és az élettelen között billeg. Az élet kitör például a pillangós képből, mintha az háromdimenziós lenne, ellentétben a képen látható csippel. Gyuri felesége képe sejlik fel az arcokból, érzései, emberi mivolta jön át a képeken. Egy zambiai mondás szerint, ha valaki megmutatja egy gyermeknek a holdat, akkor a gyermek a kezet nézi, nem pedig a holdat. A művészet ilyen: amikor egy művész rámutat az alkotásaira, ne azt nézzük, hogy milyen festék van rajta, hanem azt, amit a művész mutat. Olyat is beleláthatunk, amit talán még ő sem. Megannyi érzés, gondolat tör elő mindenkiből a képek láttán, de ne féljünk ettől. Nem mondom Gyurira, hogy próféta, de a jövőbe lát. Hiszen, ha tetszik, ha nem, a gépek egyre inkább átveszik az emberek munkáját, összekeveredik az ember és a gép. Félelmetes és bizarr a jövő. Gyuri alkotásain mintha ez is megjelenne. Ez egy nagyszerű pszichológiai játék is, hiszen aki ezektől a képektől megijed, az ettől a jövőtől fél. Aki pedig azt mondja, hogy micsoda nagyszerű kép, az azt mondja, hogy micsoda lehetőség! Amikor ránézünk ezekre a biomechanikus képekre, amelyeken egyszerre ott a szerves és a gépi, milyen érzések fognak el bennünket? – tette fel a kérdést elgondolkodtató megnyitóbeszédében Markovics Milán Mór. 

Mindezt még tetézte azzal, hogy az alkotó munkája, az idősek ápolása nem akármilyen feladat. A hivatása mégis az, hogy alkotó, művész legyen. Azt mondják, akinek hivatása van, az nem magasabb rendű, hanem több a vesztenivalója. Gyurinak nagyon sok vesztenivalója van. De épp a veszteségei, a küzdelmei révén jutott el oda, ahol most van. Ezért olyan mélyek az alkotásai. Ezért érdemes azokat úgy nézni, hogy ő azzal a festékszóró pisztollyal, amellyel ezeket a képeket alkotja, valóban beleteszi az alkotásokba az életét, a fájdalmat és a szeretetet egyaránt.

A megnyitón a Szilágyi Táncegyüttes 6. osztályos csoportja közreműködött. 

A kiállítás április 10-ig látogatható.