Irodalmi torkolatok

Felejthetetlen tanár tanította a magyar irodalmat az általános iskolánkban. Alaposan felkészült az óráira, érdekfeszítően magyarázott, táblára írt vázlatai felkeltették sokunk érdeklődését. A tananyagon kívül is ismereteket kaptunk tőle, és aki fogékony volt az irodalomra, elraktározhatta ezeket. A kötelező olvasmányok mellett más könyveket is ajánlott. Mind a mai napig emlékszem egy hasonlatára. A lényege így hangzott: A világirodalom olyan, mint egy félelmetesen hömpölygő folyam, melybe sok ezer mellékág torkollik. És ez minden ország irodalmára érvényes, csak az arányok eltérőek. 

A rendszeresen olvasó ember számos kapcsolódási ponttal találkozik, és ha történetesen mániája az irodalom, spontán rábukkanhat összefüggésekre, kuriózumokra. Persze ostobaság azt gondolni, hogy ezek véletlenszerűek. Dehogy azok! Az én napokban történt „találkozásomnak” – szinkronításnak – egyértelmű oka van: a krimiírásban Agatha Christie etalon. Fontos, hogy ne egyoldalúan hevülve, hanem józanul forduljunk parádés életművéhez. Nemrég megvásároltam az angol Lucy Worsley Agatha Christie – Egy sejtelmes nő című, csaknem 600 oldalas kötetét. A borítón Antonia Fraser írónő csábító jellemzése: „Egy zseniális nő ír egy zseniális nőről: kihagyhatatlan.” Worsley könyve kétségtelenül méltó a modelljéhez. Az olvasás szünetében mintha azt sugallta volna valaki, hogy szorgalmasan lapozgassak gyűjteményemben, az eltett újságcikkek között. Így akadtam rá a Népszava 2021. augusztus 12-i, csütörtöki számának 11. oldalára, a Cserháti Évával készült interjúra. A krimiíró, műfordító (év elején Veszprémben, az Első Magyar Krimifesztiválon ismerkedtünk meg.) ezt nyilatkozta: „Magyarországon nem alakult ki a krimikritikának olyan sokszínű megjelenése, mint akár Angliában, az olvasók más elvárásokkal fordulnak a műfaj felé… Fontos lenne, hogy többen foglalkozzanak a krimivel, és tanuljon az olvasó arról, hogy sokféle krimi van. Jelenleg kevés visszhangot kapnak a regények... Nem intézményesült a magyar krimi, hiányzik az az irodalmi infrastruktúra, ami a műfaj köré épülhetne. (…) Amíg az az uralkodó kritikai álláspont, hogy éljen Agatha Christie, addig nem fogja megtanulni az olvasó sem, hogy a krimi mennyire sokszínű lehet, és nem ahhoz képest jó, hogy magyar.” Szimpatikus pályatársam okos, kritikus szavaival a műfaj védelméért, egyenjogúságáért emelt szót. A „sejtelmes nő” életműve nyilván világítótorony, de a „torkolatoknál” mi, magyar krimiszerzők is ott toporgunk, várjuk, hogy figyeljenek ránk, legyen végre becsületünk.