Petőfi bölcsész és humorista egyben

A könyvtárakban a világ tudástára kézzel foghatóan, barátságos otthonként vesz körbe minket. Könyvforgató – Régiségek és ritkaságok az apátságból című cikksorozatunkban egy-egy kötetet leemelünk a bölcsesség e polcairól, hogy a Ciszterci Műemlékkönyvtár gondolatrejtekének betűkoreográfiáit közelebbről megvizsgáljuk, ezúttal Erdélyi András könyvtárossal.

Emlékkiadás az ereklyemúzeumért

Több oka is van, amiért májusban Petőfi összes költeményeinek kétkötetes kiadására esett a választása szakértőnknek: egyfelől ez az időszak a szerelmesek hónapja, és a lapjain látható számos metszet közül jó néhány ilyen témájú verset illusztrál, másrészt, ahogy a márciusban bemutatott album a forradalom ötvenedik évfordulójára készült, ennek a díszkiadásnak a költő születésének kétszázadik évfordulója ad aktualitást. Az első kötet legelején a következő szöveg fogad minket: „Üdv mindazoknak, kik Petőfi műremekeinek ez emlékkiadásával a költő ereklyemúzeumának, a Petőfi-háznak javára áldoznak! Mily öröm látni e nemes buzgást, e dicső versengést, jóval a világraszóló szellem születésének százados évfordulója előtt! Mintha mindaz, ami most a Petőfi-kultusz érdekében történik, előre vetett fénye volna a közeledő nagy nemzeti ünnepnek, maga is ünnepies, komoly, cselekedetekben nyilvánuló s folyton növekedő hódolat. A magyarság e lelkes hangulata, e tiszta és tündöklö kegyelet, mely nemzete egyik legnagyobb fiát a szeretet mind áthatóbb melegével sugarazza be: nyilt bizonysága annak, hogy Petőfi még nem fejezte be hódító útját s lánglelkének gondolat- és érzésvilágával valóban nem a multhoz, de a jövőhöz tartozik. Budapest, 1907. március 15. Endrődi Sándor.”

Az 1907-ben kiadott Petőfi-összes kötetei nagyok, csak asztalon lehet azokat kényelmesen lapozni, ahogy egy albumot. Rózsaszín szövetkötésbe került, rajta cseresznyeformák és páfrányfenyőére emlékeztető levelek láthatóak, ami manapság már kissé fura, ám a rózsaszín korábban más üzenettel bírt a tiszta lélek, a művészi beállítódás jelképeként. A könyv belseje pedig kimondottan a témához illő, papírja, betűi, szerkesztése mind remek nyomdai terméket jelez. 

Jókai, mint lelki ikertestvére

Nem tudjuk, pontosan hány példányban jelentették meg, mennyi kelt el belőle, arról van információ, hogy az így szerzett bevétel valóban hozzájárult a Petőfi-ház létrehozásához, de azt közadakozás egészítette ki. Manapság is léteznek hasonló közösségi gyűjtések, de már a virtuális térben szerveződnek. 
Erdélyi András beszélt arról, hogy a ma Petőfi Irodalmi Múzeumként ismert intézmény 1954 óta létezik. Ennek volt jogelődje az említett Petőfi-ház 1909-től egészen 1945-ig, amikor bombatalálat érte. Első épületét az 1876-ban alapított Petőfi Társaság vásárolta meg. A Bajza utcában vették meg Feszty Árpád és Jókai Mór házát, utóbbit Petőfi lelki ikertestvérének nevezve. Jókai egyben a Petőfi Társaság első elnöke volt, idővel a vele kapcsolatos tárgyaknak, dokumentumoknak szintén gyűjtőhelye lett az intézmény. A XX. században további költők, József Attila és Ady Endre hagyatékát is gondozni kezdték, ez indokolta az ötvenes években a két költözést, először a József Nádor térre, majd a Károlyi-palotába, ami jelenleg is a PIM otthona.

Szelleme a belső világunk része

A Petőfi-házat és a Petőfi Társaságot létrehozókat nyilvánvalóan nemes szándék vezérelte, kár volna ugyanakkor tagadni, hogy a korabeli értelmiségben volt egy jelentős törés e témában is. Ignotus, azaz Veigelsberg Hugó írt erről akkoriban. Gondolatai úgy foglalhatók össze, hogy a Kisfaludy Társasággal elégedetlenek ellenalapításnak szánták szerveződésüket, ám, ha jogos is többek sérelme amiatt, hogy félműveltekhez képest hátrányba kerülnek, a megosztottság a szakmában nem előnyös, s az ítéletet a művek felett végül az élet, a közönség hozza, kit le se fütyül, kit értékel. Viszont jó lett volna Ignotus szerint egy írói szakszervezet és nyugdíjegyesület.

A Petőfi Társaság második elnökének, Herczeg Ferencznek soraiból az is kitűnik, azt szerették volna, hogy a hagyományok Petőfije helyett az eleven Petőfit ismerje meg az utókor: "Petőfi művei nekünk a biblia mellett legkedvesebb könyveink. (...) Alig van könyv, melyet oly sűrűn emlegetünk és oly keveset olvasunk, mint a biblia. Szinte félek kimondani, hogy Petőfi műveivel is ilyenformán vagyunk. (...) szelleme a magyar ember belső világának magától értetődő kiegészítő része. Szóval: tekintély. Ez a költő diadala, de egyszersmind veszedelme is. (...) Ne vétessék káromlásnak, ha azt mondom: szeretném, ha valami természetfölötti erő egyszerre kitörülné minden ember elméjéből Petőfi Sándor nevét, azután újból a nemzet kezébe adná műveit, hogy ismerje meg érett elmével, fogékony szivvel, előítéletek és kész elméletek nélkül. (...) Meg vagyok róla győződve, hogy Petőfi, még pedig az igazi, az eleven Petőfi, nagyszerű diadalt ülne az iskola és a hagyományok Petőfije fölött. Azok, akik csak a merész forradalmi énekek, a vértforraló csatadalok lantosát, a magyar népies motívumok és a szerelem költőjét ismerik és becsülik benne, fölfedeznék a csodálatosan finom ecsetű táj- és hangulatfestőt, a bölcsészt és humoristát. És fölfedeznék a nagy formaművészt, kinek nyelve hol édes és olvadó, mint a madárének, hol megrázó, mint rézüstök dübörgése, egyszer perzselő, nyugtalan és világító, mint a tűzláng, másszor hideg, hajlékony és elegáns, mint a kardpenge. (...) A kincs, melyet Petőfi kristálytiszta költő-egyénisége képvisel, akkor fog csak bőven kamatozni nemzetünknek, ha teljesen meghódítja magának és követni tudja tündöklő útjain.”
A sorozatunkban bemutatott kötet kiállítva megtekinthető a zirci apátságban lévő Ciszterci Műemlékkönyvtárban, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár működtet.