Balatoni hangulatban: kiállítást nyitottak Alsóörsön (galéria)

− Szívvel és ecsettel. 2017-ben, amikor megismertem az alsóörsi festőközösséget, ezt a címet adták kiállításuknak. Ez azóta sem változott: szívvel, odaadással, lelkesedéssel, beleéléssel, elhivatottsággal, élvezettel, szeretettel, örömmel festenek. Örömfestészet az övék – fogalmazott Balla Emőke. A Napló és a Veol főszerkesztője hozzátette, a mostani tárlaton Frank Szabó Sándor, Horváth Vera, Keskeny Ildikó, Kosztolányi Rózsa, Nagy Ágota, Papp Ildikó, Pitrók Éva, Szesztai Attila és Zircher Márta alkotásai láthatók.

Évente összegyűlnek az alkotók, hívják a családtagokat, barátokat, a településen élőket, hogy bemutassák festményeiket, találkozzanak egymással. Ilyenkor mindig emlékeznek a kezdetetekre, a közös munkára. Balla Emőke felidézte, a csoport Alsóörsi Festőörs néven 2003-ban alakult, alsóörsi és környékbeli, a képzőművészet iránt érdeklődő tagokból, az alsóörsi önkormányzat szervezésében. 

Kortól és végzettségtől függetlenül csatlakozott a csoporthoz, aki kedvet és tehetséget érzett magában, hogy gondolatait színekkel, vonalakkal fejezze ki, és ehhez segítséget szeretett volna kapni. A csoport művészeti vezetője Horváth Lajos festőművész lett, aki nagy odaadással foglalkozott tanítványaival. A csoport tagjai hetente egyszer, vasárnaponként találkoztak a műteremben; korábban a művelődési házban, majd itt, a Török Ház szomszédságában. Elmondta továbbá, a felújított régi épületet Fenyvesi Julianna és férje, Majoros Péter ajánlotta fel: korszerű, kényelmes helyszíne volt ez az alkotómunkának. 

Számos csoportos kiállításon bemutatkoztak már

Kezdetben ceruzával, szénnel dolgoztak, leginkább realista képek születtek: csendéletek, tájképek, portrék. A rendszeres, irányított alkotói munkának köszönhetően számos csoportos kiállításon bemutatkoztak már, többek között Veszprémben, a Hangvillában, Pápán, Devecserben, Ajkán, Várpalotán, Balatonalmádiban, Balatonfüreden, Balatonfűzfőn, Csopakon, Litéren, Tapolcán, Lovason. Néhány alkotó önálló kiállításon is szerepelt, alkotásaik között vannak zsűrizettek és díjazottak is. 

Az Alsóörsi Festőörs 2008-ban alakult egyesületté, melynek célja volt a környék alkotóinak összefogása, alkotótáborok, kiállítások szervezése. – Az alkotók különböznek egymástól, különbözik a stílusuk, technikájuk, mégis összeköti őket az, hogy szeretnek festeni. Ugyanolyan hétköznapi emberek, mint bárki más, mint mi, akik itt vagyunk a megnyitón, csak ők egy kicsit másként látják a világot, másként fejezik ki érzéseiket, gondolataikat. Érzékenyek a világ dolgaira, a szépségre, és törekszenek rá, hogy ezt a szépséget maguk is megjelenítsék – utalt a kiállításra a főszerkesztő. 

Őrzik szeretett mesterük emlékét

Elhangzott még, Horváth Lajos festőművész volt a csoport művészeti vezetője. Ő volt, aki figyelte az alkotók munkáját, elmondta a véleményét, tanácsokat adott, de nem változtatta meg az alkotók egyéni stílusát, karakterét, nem formálja át őket a saját képére. Mesternek szólították, így tisztelték őt, felnéztek rá, adtak a szavára. 

Nagy űrt hagyott maga után Veszprém vármegye és a hazai képzőművészeti életben, az alsóörsi alkotók közösségében különösen. Nincs már, aki biztassa, támogassa, segítse, terelgesse, vezesse, inspirálja őket, foglalkozzon velük. Nincs, aki tanítsa őket, hiszen az alkotók nagyon sokat tanultak tőle a festésről, művészettörténetről, stílusirányzatokról. Nincs jelen valóságosan, mégis itt van velük – velünk –, a gondolataikban, emlékeikben. 

A Festőörs javaslatára, a képviselő-testület jóváhagyásával a Török Ház felső benti szobája a Horváth Lajos-emlékterem nevet viseli, és a házba belépve, rögtön a „mestert” ábrázoló festménnyel találjuk szemben magunkat. Ennél szebb emléket nem adhat, nem állíthat egy közösség. Ahogy Fenyvesi Julianna emlékét is őrzik, őrzi egy festmény. Nem kérdés, hogy az ő emlékük megmarad, őrzik az alsóörsiek. Nem felejtik, nem felejtjük el őket. Fessünk. Fessenek. Ezt hagyta, mondhatni, „végrendeletként”, utolsó üzenetként Horváth Lajos szeretett, kedves tanítványainak. És ők megfogadták ezt, festenek – hangsúlyozta Balla Emőke. A Napló főszerkesztője elmondta azt is, hogy Horváth Lajos halála után két évig Sáska Tibor festőművész vezetésével, aztán önállóan dolgoztak. Ma már nincsenek a heti találkozások, a vasárnapi műhelymunkák, közös alkotás, megbeszélés, kritika, egymás segítése, de tartják egymással a kapcsolatot, és évente egyszer, augusztus elején a Török Házban bemutatják, milyen festmények születtek az elmúlt évben. Itt főként az elmúlt időszak munkáiból válogattak az alkotók, de vannak régebbi művek is: általában alkotónként nyolc, van, akitől kevesebb. 

Változatos anyagot láthatunk. Találunk itt csendéleteket. Tájképeket, például a veszprémi várat, a velencei Szent Márk-bazilikát, Torockószentgyörgyöt megfestve. A természet sokszínű arca is elvarázsol: a virágos domboldal, a virágzó mandulafák, erdőrészlet, tavaszi virágzás, kék virágok, lila harangvirágok, narancssárga napraforgó. A Balaton partján mindnyájunk szeretett tava is gazdagon ad témát: a nyári Balaton, vitorlás és csónak, vitorlásesemény, a földvári alkony, Tihany, Almádi, Földvár, és az alsóörsi mosónők a régmúltból. Vannak gondolati, filozófiai művek, a látomásokról, álmokról, a múló időről elmélkedve. 

− Mert az idő múlik. Kérlelhetetlenül halad előre, szinte észre sem vesszük, napra nap, hétre hét, hónapra hónap, évre év. Mennyi minden történt 2017, vagy 2018, 2019 óta. Személyes életünkben, közösségünkben, településünkön, hazánkban is megéltünk örömöket, sikereket, eredményeket és kudarcokat, fájdalmakat, szeretteink elvesztését, hiányát. Születést és elmúlást, életet és halált – fogalmazott a szónok.