Veszprémi volt-e Verancsics Faustus?

A konferencia valamennyi előadója szakterülete szerint adott választ a kérdésre. Navracsics Tibor elmondta, Verancsics a dalmáciai Sibenikben született 1551-ben és az itáliai Velencében 1617-ben hunyt el. A polihisztor amellett, hogy horvát is volt meg olasz is, leginkább közép-európainak mondható, továbbá szívünknek kedves veszpréminek is, hiszen itteni korszakában is a kereszténységet, s ezzel egész Európát védte. Ő volt a "repülő ember", aki itt találta fel az ejtőernyőt, és vitte messze hírét városunknak. Polihisztor volt, egyben olyan gyakorlati ember, aki tudását számtalan találmányában hasznosította, amelyek mind működtek. Verancsics Faustus Európa hőse volt és a mi hősünk is, aki a Cholnokyakkal meg a többi veszprémi művelt lokálpatriótával együtt az egész emberiség kultúrtörténetét gazdagította.   

Verancsicsról a keresztény etika képviselője

A résztvevőket a Pannon Egyetem nevében köszöntő Birkner Zoltán, a Pannon Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke kiemelte, hogy akárcsak Verancsics Faustus a maga korában, a mai feltételek között az intézmény is akkor eredményes, ha a találmányokat piaci körülmények között értékesíti. A különbség az, hogy amíg a középkorban nehéz volt információhoz jutni, ma az információdömpingben nehéz eligazodni. Kiemelte, a világ 30 ezer egyeteme közül az első 1500-ban foglal helyet a Pannon Egyetem valamennyi rangsor szerint, hazánkban pedig abba a 6-8 egyetembe tartozik, amit a nemzetközi tudományos világban is elismernek. Ez az elmúlt évek legnagyobb eredménye, húzta alá a kuratóriumi elnök. 

– Navracsics Tibor sokat tett azért, hogy Verancsics Faustust megismerjék a veszprémiek, szögezte le Sztojalovszky Béla, a szervező Magyar Lélek Alapítvány elnöke, akitől a repülő ember rövid életrajzát hallottuk. A konferencia további előadói beszéltek Verancsicsról mint a keresztény etika képviselőjéről, aki például nemcsak ötnyelvű szótárat szerkesztett, de minden szempontból modern ember volt. Verancsics a kételkedni, gondolkodni, alkotni hármast tartotta szem előtt, és úgy vélte, az együttélés záloga az emberi tudás.

Márfi Gyula emeritus érsek „Verancsics levele a pápához a magyar kereszténység helyzetéről” című értekezésében a tőle megszokott aprólékossággal jellemezte az európai kereszténység 17. század eleji helyzetét, amikor a kérdéses levél megszületett (1606-ban). Korának Magyarországa hitében és erkölcseiben mélyponton volt, Verancsics Faustus a keresztény egyház felemelkedését nem élte már meg. Összehasonlítva a középkort a jelennel, Márfi Gyula leszögezte, hogy Európa ma is a dekadens korszakát éli, amíg Afrikában, Ázsiában emelkedik a keresztények száma, Európában csökken, a szeretet elszakadt a hittől, a tízparancsolattól, pedig a püspököket, papokat is veszély fenyegeti, ha a pótcselekvést a cselekvés elé helyezik.