gyász

2018.06.23. 08:00

A legjobb barátai a könyvek voltak – Kányádi Sándorra emlékezünk

Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Müller Anikó Hanga

A csetényi iskolában gyermekekkel találkozott, jobbról mellette Galambos Szilvia igazgató Fotó: Müller Anikó Hanga

Két évvel ezelőtt azt mondta nekem, úgy gondolja, nagyjából megírt már mindent, amit kellett. Kétlaki életet élt, pesti lakásában és „otthon”, nagygalamboki szülőházban.

– Azért kellett ideköltöznöm, mert a rendszerváltás után évi majdnem száz találkozóm volt Magyarországon, melyik iskola tudta volna megfizetni az útiköltségemet? Először albérlet merült fel, majd miután 1993-ban megkaptam a Kossuth-díjat, gondoltam, veszek belőle egy lakást, de azt mondta nekem Göncz tata (Göncz Árpád), Sándor, ebből nem két szobát, két kilincset sem vehetsz. Aztán mégis sikerült.

Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő. A felvétel 2017. november 17-én készült MTI-fotó: Czimbal Gyula

1929. május 10-én született, de a hivatalos bejegyzés 11-ről szól.

– Tizedike ugyanis a román király születésének napja, hivatalos nemzeti ünnep volt, az őrmester is be volt rúgva, amikor édesapám bejelentett a községházán, azt mondták, azt nem lehet, egy „bángyin” nem születhet e szent napon, és így 11-re könyveltek be. Azzal szoktam dicsekedni, a betűvetést Mózestől tanultam a Sínai-hegy lábánál – ez a neve a szülőfalum fölötti hegynek – kőtábláról. Bartos Mózes volt az utcánkban az írástudó, nem volt se rádió, se televízió, járt az újság és voltak könyvek, Jókai, Petőfi. A téli estéken Mózsi bácsi felolvasott, mindig más háznál, hogy egyformán fogyjon a petróleum, senki ne károsodjon. A háza előtt volt egy nagy kő, ott üldögéltek az emberek vasárnaponként, beszélgettek, cigarettáztak, hétköznap meg délutánonként ott tanított minket, gyermekeket, felírta szénnel, cserépdarabbal, „kez-det-ben va-la az i-ge”, amit mi lemásoltunk palatábláinkra. Nagyon szerettem a betűket, mire iskolába mentem, írástudó lettem.

A legjobb gyerekkori ba- rátai a könyvek voltak, mondta. Az utóbbi időben már nem írt.

– Illyés Gyulával beszélgetve egyszer, aki nyolcvan felé járt, most én sokkal öregebb vagyok, mint ő akkor, így szólt hozzám, te Sándor, nem látom a verseidet mostanában, keveset írsz. Gyula bácsi, lement a versek ideje, mondtam. Nem lehet tisztességes ember, aki a versírást abbahagyja, válaszolt, erre én: de idejében abbahagyni, az sem kutya. Úgy hátba ütött, te rám céloztál? – kérdezte nevetve. Kinőtt a kor engem, a vers mondatja magát, olvasom ezeket a mai verseket, nem azok, amiket mondani „kell”, ahogy a német mondja, muss sagen.

A csetényi iskolában gyermekekkel találkozott, jobbról mellette Galambos Szilvia igazgató Fotó: Müller Anikó Hanga

A Napsugár gyermekirodalmi lapot 1956-ban alapították Kolozsváron, a forrongó magyarországi helyzet, a forradalom és szabadságharc hatásának taktikai csillapítására. A folyóirat munkatársai megtalálták a lehetőségét, hogy a sorok mögötti gondolatokkal, „madárnyelven” írva szóljanak olvasóikhoz. Hogy van-e ma igényes gyermekirodalom? A Napsugár színvonalas havilap volt, hetvenötezer példányban jelent meg, a Romániai Írószövetség tíz magyar választmányi tagjából négyen a szerkesztőség tagjai voltunk. Most sokszor gondolom, a mai versek nagy részét mi nem közöltük volna, ez olyan plüssirodalom, mint a plüssmaci, nem az igazi. De lehet, csak kivénültem… más kor, más ízlés, igény. Sokan tizenévesen már költőnek tartják magukat. Biztos, én ezt nem mertem volna magamról kimondani ilyen fiatalon. A kultúrának mindig is volt árujellege, de most el vagyok bizonytalanodva, változott a világ, lassan ódivatúvá vagy divatjamúlttá válik az irodalom.

Ma vitatjuk, a modern technika, a számítógépes világ megváltoztatja-e olvasási szokásainkat. – Igen, de haszna is van. Gutenberg által a vers könyvbe száműzött lett, de ha egy CD lemezt hallgatunk, egy dvd-t nézünk, általa az visszahelyeződik homéroszi jogaiba, mert a verset mondani kell, úgy jön ki igazából az értelme.

Kányádi Sándort várhatóan szülőfalujában helyezik örök nyugalomra.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában