Emlékezés

2017.10.14. 14:00

Sziget és liget a vadonban

Május 30-án Bokros László festőművészt – Szigliget polgárát – felesége, Júlia szép szavaival, magához ölelte az Isten.

Tóth B. Zsuzsa

A festő-szobrász Bokros művész házaspár egy másfél évvel ezelőtti felvételen a szigligeti múzeumszobájukban Fotó: Tóth B. Zsuzsa

Családommal jól ismertük őt, ismertük magával ragadó festészetét, grafikáit – s ismertük (vagy ismerni véltük) emberi zsenijét, nagyságát (morogva, fenyegetőzve tiltakozna most) és megbocsátható gyarlóságait. Szigliget számunkra ővelük, Lacival és Júliával volt Szigliget: a Békésről érkezőnek egy még békésebb hely, kis Elysium, sziget és liget a vadonban. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettem őt, s hogy barátja lehettem, a barátai lehettünk.

A festő-szobrász Bokros művész házaspár egy másfél évvel ezelőtti felvételen a szigligeti múzeumszobájukban Fotó: Tóth B. Zsuzsa

Bokros László varázslatos festészetét nem tudnám, de nem is akarnám „tárgyilagosan” megítélni, abban azonban én is biztos vagyok, hogy termékeny alkotói pályáján soha nem kapta meg az őt megille-tő „hivatalos rangot”, elismerést. Egy kissé „áttételesen” ez a mulasztás is ott sajgott bennünk (noha Laci elegánsan soha nem ejtett erről szót), amikor 2005 nyarán Korfun, a jellegzetesen görög „souvenir”-holmik között megláttam egy finoman megmunkált, kis bronz babérkoszorút. „Ez a Laci bácsié”’ – kiáltott fel hatéves Zsuzsi lányunk, mert otthonról már nem volt számára idegen a koszorús ötlet.

S aztán Szigligeten, szeptember 8-án, Laci születésnapján olvastam föl a verset és koszorúztuk meg őt, amit „fizetségképpen” baráti ölelések és jófajta szigligeti borok követtek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában