A csetényi református gyülekezet története a kezdetektől

A gyülekezeti kórus éneke és Hajdú Ferenc helyi lelkész köszöntője után Tímár Péter József beszélt elsőként a könyvről, mely a szerző – aki a csetényi gyülekezet tiszteletbeli presbitere is – harmadik egyháztörténeti tanulmánya, a várpalotai és a lovasi református gyülekezetek történetének feltárása mellett.

– Példaértékű, mert általa lehetőséget kapunk önmagunk alaposabb feltérképezésére és megértésére. Feltárja múltunkat, felvázolja jövőnket, rólunk szól, hangsúlyozta. Elmondta, a Bakony dombságai közötti völgyben megbúvó település Mátyás-kori rovásadója a fennmaradt iratok szerint negyvenöt, míg Palotáé (Várpalota) kilencvenkettő forint volt, ebből adódóan fele akkora település lehetett utóbbinál. Első írásos említése 1488-ból való, a református gyülekezet megalakulása feltehetőleg a 16. század közepére tehető, de erről írott forrás nem maradt fenn. Az első ismert, dokumentumok által igazolt lelkipásztoruk Vépi Imre volt, 1621-ben, mely bizonyság az erős gyülekezet létére, hiszen anyagi erejükből futotta saját elöljáró eltartására.

Új templomuk 1793-ban épült. Tikász Ábel a 19. század történelme áttekintése kapcsán a helyi történéseket elemezte, megállapítva, a század végére pénzügyileg és lelkileg megerősödött a gyülekezet. Három érdekes helyi történetet idézett e századból. 1813-ban bevezetett Új református énekeskönyv használatához a csetényiek nagyon ragaszkodtak, elutasítva a helyette bevezetett 1823. évit. Az egyházmegyei vizsgálóbizottság kérte a presbitereket, népszerűsítsék ez újat, történt hát, hogy „suttogópropaganda” jelleggel valaki elkezdte terjeszteni, Bécsnek nem tetszik az új énekeskönyv. Ja, ha a bécsi udvarnak nem tetszik, nekünk jó lesz, vélték a nyakasul ellenzéki atyánkfiai s felvásárolták az összes elérhető példányt.

A század eseményeinek méltó befejezése volt a templomépítés centenáriumi ünneplése. Dr. Albert Szabina a 20-21. századi történéseket elemezte. 1940-ben az iskola falába beépített hősi emlékművet avattak, mely ötvenkét katonaáldozat nevét tartalmazta. Dudar, Réde, Bakonyszentkirály fiataljait – e falvakból választottak többnyire a házasulandók párt – vendégül látva ifjúsági konferenciát rendeztek, mondván, ők biztosítják a gyülekezet jövőjét. Ismertette a kommunista diktatúra vallásüldözésének hitéletre való hatását, amikor kíváncsi fülek és szemek figyelték az igehirdetéseket. Megemlékezett néhai Somogyi Sándor lelkész – két fia megjelent az eseményen – harmincegy évi lélekgazdagító szolgálatáról. Fia, Sándor felidézte, édesapját a faluba érkezésekor igére éhes gyülekezet várta. Kovács Attila 1983-2009-ig volt lelkipásztor, akinek áldásos tevékenységét már nem a korábbi kemény diktatúra körülményei határozták meg, feleségével együtt ők a nyitás emberei voltak. Megalapították a Csetényi Teológiát, az önképző kört, a környéken szolgáló lelkészek és laikusok számára.

Testvérkapcsolat keretében százával juttattak erdélyi magyaroknak magyar nyelvű Bibliát. Kovács Attila három fiatalt indított el a lelkipásztori hivatáshoz vezető úton. Nyugalomba vonulása óta Hajdú Ferenc vette át a gyülekezet tagjai hitéletének gondozását. A nyugalmazott lelkipásztor kiemelte, Huszár Pál művéből átragyog az Isten lelke. – Jó visszatekinteni az évszázadokon, megállapítva, hogy minden korban mindig megtapasztalhattuk az Úr jelenlétét. Gyülekezetünk is ennek élő példája. Református hitünk fontos kitétele, egyedül Istené a dicsőség, mondta. Az ünnepi könyvbemutató énekkel zárult, Mavizer Erzsébet, Magosiné Szemerei Janka és Csizmadia Géza közreműködésével, majd a szerző dedikálta a könyveit.