A Gyulaffyak nem csak remek kapitányok, de kiváló bajvívók is voltak

A településen lévő Csobánc vára nagy történelmi múlttal rendelkezik. Ebből kaphattunk betekintést Hangodi László történész, muzeológus előadásában Csobánci vár török kori hadtörténete címmel. A várról való emlékezés a falu könyvtár-, és klubhelyiségében zajlott.

Smidhoffer Eszter

Hangodi László történész Csobánc kapitányairól mesél

Az előadást Szekérné Vers Erika könyvtáros nyitotta meg. Bevezetésként Hangodi László történész ismertette a hadtörténet és a végvár szavak közötti különbséget. A csobánci vár hadtörténete a vár ostromainak és a várral összefüggő harcoknak, a várban szolgálatot teljesítő katonáknak az életét fogja megvilágítani. A végvár pedig az oszmán hódítás elleni magyar védelmi rendszer alapvető egységei voltak. A középkorban az ország déli határövezetében, majd a török uralom időszakában a hódoltság peremén alkottak többé-kevésbé egybefüggő védővonalat.

Az Északi-parti magyar várak – így köztük Csobánc – kapitányainak és az ott szolgáló katonaságnak nem kis feladatot jelentett visszaszorítani a török támadásokat. A vár építését pontosan nem tudjuk, hogy mikor kezdték, de egy 1255-ben keletkezett oklevél egy kőház készítéséről tudósít. Ez idő tájt zajlott a Keszi és Diszeli birtokok elkülönítése. A fennmaradt oklevélből azt tudjuk, hogy az akkori vár határterületen helyezkedett el. – mondta Hangodi László történész.

A vár urát és várnagyát 1300-ban már név szerint is feljegyezték. Innéttől kezdve írásos emlék van arról, hogy a várnak a Ráthóti-Gyulaffy család a birtokosa. A várnagy és a vár ura a család tagjai küzül kerültek ki. A vár első ismert ura a Rátót nemzetségből származó Ráthóti-Gyulaffy Demeter lovag volt, várnagya pedig Csaba mester nevezetű vitéz. A Gyulaffy-ak egy nagynevű nemzetség sarja, melynek ősatyja egy lovagi testvérpár, Ráthót és Olivér volt. Ők Könyves Kálmán második felesége – aki itáliai származású volt – révén kerültek Magyarországra és odaadóan harcoltak egy-egy csatában a király mellett. Könyves Kálmán hálája jeléül földeket, birtokokat adományozott nekik, így került kezükbe a Csobánci vár és a Veszprém melletti Rátót, – mai nevén Gyulafirátót.

A Ráthóti-Gyulaffy családnak Csobánc volt a hivatali birtokközpontja, itt születnek élnek és halnak meg a Gyulaffyak. Mindig az éppen legidősebb, nagykorú családtag a vár parancsnoka és az ura. Az ő kezében van a döntés joga a vártartomány egyes falvaiban élő jobbágyok élete és halála felett. A vártartomány nagyságrendileg 15-16 falut, részbirtokot foglalt magában.

Vagyoni szempontból a Gyulaffyak a korabeli Zala vármegye tehetősebb középnemesi családjai sorába tartoztak. Számos tisztséget viseltek, adószedők és még országgyűlési követ is kikerült a família tagjai közül. Ráthóti-Gyulaffy István például a rendi országgyűlésen képviselte Zala vármegyét.