Közösen mutatták be a két folyóiratot

Hogy nem egészen véletlen az egybeesés, azt Géczi János révén érzi az ember, hiszen a Pannon Egyetem intézetvezetője szorgalmazta az évente négy alkalommal megjelenő Séd kritikai folyóirat alapítását, a szerkesztőbizottság oszlopos tagja, és ezúttal az idén 25. évét ünneplő Ex Symposion folyóirat 96. számának vendégszerkesztője is. Ő köti össze a két kiadványt.

A frissen megjelent két kiadvány a szokásosnál is gazdagabb tartalommal állt elő. Hogy a Séd mint kritikai lap most kevésbé kritikus, annak az az oka, hogy a nyári veszprémi rendezvények gazdag összefoglalóját adja; a zenei programoktól a kiállításokig, a színházi produkcióktól a táncfesztiválig, Helkáig, a Balaton tündéréig. Velük kapcsolatban csak egy kritika merülhet fel: miért nem tartottak tovább? Rendhagyó a lap első anyaga: Strenner József a megyeszékhely fáiról elmélkedik. És itt a második kapcsolat a két kiadvány között: míg a Tiszafáink című cikkből és a helyszíni beszélgetésből is kiderült, amilyen sokban köszönhető Veszprém nyugalmazott főkertészének a város mediterrán hangulata, olyanynyira fontos sok veszpréminek a hajdani római villagazdaság, Baláca sorsa.

Balácával foglalkozik az Ex legújabb száma, amelyben a 45 szerző közül többen a romokról elmélkednek, mások arról írnak, hogy saját életünk hogyan rekonstruálható a romokból. Félhivatalos véleményeket is lehetett hallani arról, hogy a hallatlan értékű műemlékegyüttes állagmegóvása nem tolódik a ködös jövőre. Remélhetőleg akkor is lesz még Ex Symposion, meg Séd folyóirat is, amikor a hőn áhított állapotról majd beszámolhatunk.