A nagy színészpáros – Bakonybélben közös telkük volt

A két legendás színművész nagy párosként volt jelen a ’80-90-es évek kultuszfilmjeiben. Forgatási emlékeik közben utaztunk vissza az időben kalandok, sztorik segítségével.

Könnyű testi sértés, A nagy generáció, Eldorádó, A legényanya, Hajnali háztetők, Redl ezredes, Hanussen – és még lehetne sorolni azokat az emlékezetes alkotásokat, amelyekben a magyar színház- és filmművészet két ki-emelkedő egyénisége együtt játszott. Andorai Péter és Eperjes Károly ma is tartja a kapcsolatot, és örülnek annak, hogy részesei lehettek a magyar film egyik arany-

korszakának.

Érdekesség a pályafutásukban az is, hogy színpadon soha nem játszottak együtt, viszont mindketten kötődnek a Veszprémi Petőfi Színházhoz. Andorai Péter az 1990/91-es szezonban szerepelt a megyeszékhely teátrumában, Eperjes Károly pedig 2008-tól hét évig művészeti tanácsadóként dolgozott az intézményben.

Első és meghatározó találkozásuk az 1981-es esztendőre vezethető vissza. Dömölky János forgatta az Optimisták című sorozatot, és ebben kapott szerepet a két színművész, akik azonnal megtalálták egymással a hangot. Ehhez hozzájárult egy közös disznóölés is. Eperjes Károly így emlékszik erre: – Egy hosszú forgatási nap végén éjfél után végeztünk a Nagymező utcában. Szóltam Petyának, hogy hazamegyek, mert otthon disznóölés lesz, jöjjön velem. Beültünk a Trabantba hajnalban, télvíz idején, mínusz 15 fokban, és elindultunk Hegykő felé. Végigröhögtük, -sztoriztuk az utat, Petya melegítette magát belülről kis vodkával. Reggel ötre értünk le, amikor már készülődtek a vágáshoz. Ott vendégpálinkával fogadtak bennünket. És egyszer csak Petya nem volt sehol, csak tizenkét óra tájt került elő a kóstolóra – elevenítette fel az első nagyobb közös élményüket Eperjes Károly.

Innen pedig Andorai Péter vette át a szót, akitől megtudtuk, hol is volt Hegykőn reggel hattól délig élete első disznóölésekor. – A házaknál való koccintások után Szami (ez Eperjes Károly beceneve – a szerző) édesanyja is beinvitált, és látva fáradtságom, megkérdezte, nincs-e kedvem kicsit lepihenni. Ledőltem Szami ágyába, durmoltam délig, mire felébredtem, már a munka nagy részét elvégezték, kész volt a sült vér hagymával, meg kóstoló is akadt bőven. Szami rendelt egy lovas szánt, és azzal bevittek bennünket Sopronba. Lópokróccal védtük magunkat a hidegtől, gyönyörű volt az egész út, a táj, a fújtató állatokat hallva tényleg egy időutazásnak tűnt az egész. Végigjártuk a városban is a fontos vendéglátóhelyeket, majd elmentünk tekézni. Szami véresen komolyan vette a játékot – mesélte Andorai Péter, aki színészbarátjával együtt mindig szívesen látott vendég volt Bakonybélben.

Nagyon szerették a tájat, az ottani embereket, a falu hangulatát. Olyannyira kötődtek a településhez, hogy el is határozták, letelepednek, és öreg napjaikat ott töltik. Ezért közösen vettek egy telket. Jó ideig megtartották a terüle-tet, ám pályájuk, életük más irányba sodorta őket. Így később, ha nem is szívesen, de eladták a telket, és így nem is váltak bakonyi lakosokká.

A két színművész első közös nagyobb mozifilmes munkája a Könnyű testi sértés című alkotás volt. Ezt a szerepet Eperjes Károly Andorai Péternek köszönheti. Ő ajánlotta Szomjas György rendező és Grünwalsky Ferenc operatőr figyelmébe a fiatal színészt, mert nem találtak megfelelő főszereplőt. A film hazai és nemzetközi sikereket ért el, fesztiválokon vett részt. Különlegességként a két színész felelevenítette, hogy sokat rögtönöztek, és ezek szinte mind bekerültek a filmbe. A nyolcadik kerületben forgattak, néha valóságosan ott élő civil emberek is kamera elé álltak, és ez még erősebb, hitelesebb hatását keltette a történetnek.

- Minél öregebbé válnak a filmek, annál erősebbé teszi azokat az idő. Megmaradnak korlenyomatnak. A társadalmi jelenségeket, élethelyzeteket, a magyar panelvilágot, az emberek hétköznapjait bemutató alkotások tükörképet mutattak. Nagyon élveztük a forgatásokat, azt, ahogy az utcákon idéztek a filmekből. Hatást értünk el azzal, amit csináltunk, szerettek, ismertek bennünket – folytatta a beszélgetést Eperjes Károly, akitől azt is megtudtuk: szintén közös, Eldorádó című filmjüknek az engedélyező bizottsághoz leadott forgatókönyve és a véglegesen leforgatott anyag között akadtak különbségek, mert bizonyos dolgokat az 1956-os jeleneteknél kifogásoltak a szovjet parancsnokság részéről. Bereményi Géza író, rendező ezért átírta a megjelölt részeket, de olyan forgatókönyvet adott le, amitől azért el tudtak térni, és bizonyos helyzetben el is tértek.

- Az Eldorádóban is improvizáltunk néhányat. Az egyik, amikor a dinnyéken fekszem. Nagyon ismertem ezt a világot, piac mellett éltem sokáig, varázslatos volt az a Teleki téri légkör, ahol forgattunk. Nekem a Falfúróban akadt egy olyan élményen, amikor a bőrömön éreztem a hatalom figyelmét. Az egyik jelenetben Újpesti Dózsa (az volt akkor a rendőrség, a Belügyminisztérium csapata) szerelésében kellett elmennem egy kapu alól a kamera előtt. Egyszer csak kivált a minket figyelő tömegből egy bőrdzsekis férfi. Odajött hozzám, és követelte, azonnal vegyem le a felsőt, mit képzelek én, hogy ilyen ruhában vagyok. Mondtam neki, nem én találtam ki, menjen oda a rendezőhöz. El is vonultak Szomjas Györgygyel, aki pár perc múlva azt kérte tőlem: jobb a békesség, vegyem le a dózsás felsőt – idézte fel a forgatást Andorai Péter.

A két színművészben az is közös, hogy mindegyikőjük játszott olyan nagy sikerű filmekben, koprodukciókban, amelyek után felmerült számukra a nemzetközi karrier lehetősége. Bár forgattak többször külföldön, játszottak német, angol, francia nyelven is, kaptak komoly ajánlatokat, hogy a filmezés miatt hagyják el az országot, de egyikük sem élt ezzel. Véleményük szerint egy színész csak az anyanyelvén tud teljesen hitelesen játszani. Ám így sincs semmiben hiányérzetük. Barátságukat a mai napig őrzik. Emlékekbe és filmekbe zárva.