Az ajkai játékvezető egyszer vb-n is kipróbálná magát

– Tizenkilenc évesen, 2013-ban végeztem el a játékvezetői tanfolyamot, aztán – ahogyan a többiek – elkezdtem a legalsó osztályban, ami akkor a megye IV volt. Először asszisztensként működik az ember, majd kipróbálhatja magát játékvezetőként is. Jöhetnek az utánpótlásmeccsek és az egyre magasabb osztályok. Érdekelt, hogy milyen játékvezetőnek lenni, aztán bennragadtam a dologban, örülök, mert jól döntöttem – tekintett vissza Baráth Noémi, aki hamarosan országos keretbe került (itt már választani kell, hogy valaki játékvezető lesz, vagy asszisztens, ő az utóbbi mellett döntött), s olyan gyorsan lépdelt felfelé, hogy – ahogyan azt már bevezetőnkben említettük – 2019-ben női FIFA-kerettag lett. A nemzetközi porondra egyébként még korábban kilépett, 2017-ben szerepelt első női Bajnokok Ligája mérkőzésén, de erről majd később!

Noémi elárulta, mindig is érdekelte a foci, gyerekkora óta rendszeresen űzte, de soha nem versenyszerűen, inkább más sportágak irányába mozdult el. A sportos vonal egyébként felsőfokú tanulmányaiban is tetten érhető, a Testnevelési Egyetemen végzett, s jelenleg civilben az ajkai női röplabdázóknál tevékenykedik személyi edzőként.

Országos kerettagként Komlón működött először NB III-as bajnoki találkozón, a férfiak között. Elmondta: nagyon izgult, de akkor – érthető módon – még nagyobb drukk volt benne, amikor ugyanabban az évben a franciaországi Montpellier-ben BL-meccsen lengethette a zászlót. A játékvezető Kulcsár Katalin volt.

S hogy miért maradt a zászlónál a síp helyett?

– Azt gondolom, hogy az asszisztensi feladat közelebb áll a személyiségemhez. A munkámhoz hozzátartozik a kispaddal, a játékosokkal, az edzőkkel való kommunikáció, ami sokszor prevenciós jellegű. Nyilván ez sokszor nem könnyű, de nekem az a tapasztalatom, ha én normálisan, partnerként kezelem a küzdő feleket, akkor ők is viszonozzák a sportszerűséget.

A szurkolói beszólásoknak, bekiabálásoknak talán még a bíróknál is jobban ki vannak téve a nézőtérhez közelebb helyezkedő partjelzők. Pláne, ha nők.

– Hát, igen, mindig „kapjuk az ívet” – mondta mosolyogva Noémi, aki felidézett néhány megyei találkozót.

– Teljesen ki kell zárni ezeket a megjegyzéseket, persze azért van fülem, meghallok ezt-azt. Például a főzőkanálhoz gyakran haza akarnak küldeni, és a telefonszámomat is szokták kérni, többször hívtak már randira. Összességében nem olyan rosszak a tapasztalataim, sőt, azt mondhatom, hogy pozitív csalódás számomra a szurkolók viselkedése.

Az angolul és franciául is jól beszélő Baráth Noémi itthon jelenleg a női NB I-ben, és a férfi NB III-ban dolgozik, ha nincs országos küldés, alacsonyabb osztályokban is működik.

Heti 4-5 edzése van, hétvégén pedig utazás és meccs a program, előfordul, hogy két találkozója is akad.

– Az eddig kitűzött céljaimat elértem, de természetesen vannak még álmaim. Nagyon jó lenne egyszer egy női világbajnokságra kijutni, ahogyan egy BL-döntőt is el tudnék képzelni.