A súlyzó soha nem hazudik – Negyedszázada munkálkodik a teremben a pápai edző

– Hétéves koromtól kezdve egészen tizennyolc esztendős koromig igazolt labdarúgója voltam a pápai focicsapatnak, ami akkoriban Textiles, majd PSE néven szerepelt a bajnokságban. A felnőttcsapatba való bekerülés előtt azonban búcsút intettem a stoplis cipőknek, és beléptem a súlyzós sport világába. Nem súlyemelő akartam lenni, sokkal inkább a képességfejlesztés azon iránya vonzott, amivel jelentősen változtathatok fizikumomon és kondíciómon – tekintett vissza Farkas Tamás.

Elmondta, azért esett a választása a súlyzókra, mert a foci után egy olyan sportot szeretett volna űzni, amiben kizárólag saját magán múlik, hogy milyen eredményeket ér el, és nincs semmi „ha” vagy „volna”, illetve egyéb kifogás. – A súlyzós sportban találtam meg ezt az individuális kiteljesedést. Csak jóval később tudatosult bennem a legfőbb igazság, hogy a súlyzó sohasem hazudik. Kőkeményen megmondja az igazat. Fejlődtél, vagy sem. Előreléptél, vagy stagnálsz. Esetleg visszaestél. Mert száz kiló mindig száz kiló marad. Kell egy ilyen biztos fogódzkodó az életben – fogalmazott.

Farkas Tamás megjegyezte, soha nem vonzotta a másokkal való versengés. – „Aki másokat legyőz, erős, aki önmagát legyőzi, hatalmas.” Így szól a tao tanítása. Ez szépen hangzik, de talán egyszerűbben fogalmazva: súlyemelő, erőemelő versenyzőnek gyenge voltam, a testépítés színpadi szerepléséért pedig nem rajongtam. Továbbá valószínű, hogy a versenyzéssel járó áldozatvállalást sem erőltettem. Így megmaradtam eme sportok rajongójának és tisztelőjének – fejtette ki.

Ennek ellenére az élet mégis úgy hozta, hogy belekóstolhatott a versenysport világába. – Mikor befejeztem a tanulmányaimat a testnevelési egyetemen, testépítő és erőemelő edzőként belevágtam az edzőtermi életbe. A feladatomnak elsősorban az egészség megőrzést és az átlagemberek fizikális képességeinek javítását tartottam. Ehhez készítettem személyre szabott edzésterveket, táplálkozási programokat. A mai napig azt találom az edzői munka legizgalmasabb részének, mikor különböző adottságokkal rendelkező emberek keresnek fel, hogy céljaiknak megfelelő programot készítsek nekik. Mivel a célok is különbözőek, ezért mindig kihívás ezeknek a kéréseknek megfelelni.

A versenysportba való bekerülésemnek is ez a magyarázata. Versenyzési szándékkal rendelkező sportolók is felkerestek, és én nem mondtam nemet. Először csak más egyesületben versenyzők untermannja voltam, később azonban beláttam, ha az előírt és elvégzett edzésmunka eredményét valóban le akarjuk mérni, akkor nekem kell a versenyeken is dirigálnom. Azt azonban sosem gondoltam volna, hogy a versenysportban eltöltött hétéves pályafutásom alatt az általam irányított Pannonia Power Sportegyesület sportolói 11 világbajnoki aranyat, 7 Eb-aranyat és közel 100 magyar bajnoki címet szereznek – emelte ki a pápai edző.

Mint mondta, emellett szak­íróként is kipróbálhatta magát negyedszázados pályája során. – Az edzői munkám kezdetén az internet és az edzőtermi kultúra rohamos terjedésének köszönhetően kinyílt előttem a világ. Könnyen és egyszerűen hozzá lehetett jutni addig nem ismert szakirodalmakhoz, és itthon is beindultak az edzőtermi sportokhoz kapcsolódó magazinok. Mivel nekem mindig az volt a meggyőződésem, hogy edzőterembe járni akkor van értelme, ha az egy szüntelen fejlődési és tanulási folyamat, ezért missziómnak tekintettem, hogy az ismeretterjesztést felvállaljam. Voltak hozzám hasonló pionírok, akikkel együtt próbáltuk megteremteni az edzőtermi sportok szakmai irodalmát. Ezek alapját fordítások, riportok képezték, amelyek online magazinokban és nyomtatott sajtóban is megjelentek – magyarázta Farkas Tamás.

Elért eredményei kapcsán elmondta, nem szereti rangsorolni a különböző eseményeket. – Minden ott és akkor jelentette a legtöbbet, ahol és amikor átéltem. Biztos sokan a világbajnoki sikereket említenék első helyen. Las Vegast és a többi impozáns helyszínt. Esetleg azt emelnék ki, hogy milyen híresség jár hozzájuk edzeni, vagy milyen sportrendezvényt rendeztek. Én olyan versenyt is szerveztem, ahol 300 kilogrammos fekvenyomás volt a belépő az összecsapásra, mégis arra vagyok a legbüszkébb, hogy időtlen idők óta dolgozom ugyanabban az edzőteremben, és a munkám során rendkívül sok embert ismerhettem meg. Hiszem, hogy segíthettem is nekik egy szebb, boldogabb élet megvalósításában, aminek alapja a sport.

Gyerekek nőttek fel a kezem alatt, és ma is fontos része az életüknek a tudatos mozgás. Testi és lelki betegségekre gyógyír lehet egy pontosan kidolgozott edzésterv, akár megelőzésről, akár fennálló problémákról van szó. Ezt nap mint nap sikerül bebizonyítani. Nekem ez a siker. Ez adja az erőt a további munkához – húzta alá.

– Ennyi edzőtermi évvel a hátam mögött magától értetődő, hogy össze kellene foglalni az eddigieket. A szakmai munkát, a tapasztalatokat, az ismereteket. Dolgozom egy könyvön, ami talán egyszer elkészül és betölti majd azt a funkciót, amiért íródott. Miről is szólhatna másról, minthogy milyen lehetősége van az emberiségnek arra, hogy emberi életet éljen, betegségek és kiszolgáltatottság nélkül. És persze nem elég csak elméletben papolni. A gyakorlatban is bizonyítni kell. Így hát, maradok az edzőteremben – zárta Farkas Tamás.