Két nap és 349 kilométer kellett a győzelemhez

Elképesztő, fantasztikus, csodálatos, hihetetlen – az ember még sorolná a jelzőket, de aztán rá kell jönni, hogy az ilyen teljesítményekkel kapcsolatban alulmarad a legfejlettebb szókincs is. Több mint két nap után, vasárnap éjszaka ért véget a 3. Riska 1 Way Ticket Run, amelyen a férfiaknál és a nőknél is címvédés történt, de nem akárhogyan!

Horváth Gábor

Fotós: PESTHY MARTON

Harmadik alkalommal rendezték meg Tihanyban a 1 Way Ticket Run elnevezésű futóversenyt, amely hazánk egyik legérdekesebb, legkülönlegesebb sporteseménye.

A viadal népszerűsége évről évre nő, idén már több mint 130-an gyülekeztek a Belső-tó mellett, a versenyközpont úgy festett, mint egy kisebb fesztivál helyszíne.

A futók egy kijelölt területen sátrakat húztak fel, hiszen hosszú órákra, néhányan pedig több napra készültek, így kellett a hely a ruházatnak, a frissítőknek, és ha valakinek akadt ideje pihenni, volt hová behúzódnia.

Fotó: Pesthy Márton/Napló

A 1 Way Ticket Run hagyományosan pénteken 18 órakor rajtolt, a táv és az útvonal viszont változott az előző évekhez képest. A résztvevőknek idén 6706 métert kellett megtenniük, óránként. Minden órában új verseny kezdődött, egészen addig, amíg már csak egy ember maradt a pályán, de erről kicsit később.

Már kezdéskor látszott, hogy egy minden korábbinál elszántabb mezőny gyűlt össze Tihanyban. Mindegy, hogy valaki klasszis ultrás, vagy inkább maratont szokott teljesíteni, esetleg atléta vagy hobbifutó, gyors vagy lassú versenyző, összeszorított fogakkal gyűjtötte a kilométereket. Hosszú órákkal a rajtot követően is még mintegy százan voltak versenyben.

Néhány szó a pályáról. Tihanyt senkinek sem kell bemutatni, csodálatos környezetben koptatták az aszfaltot vagy döngölték a földet az indulók, akikre ezúttal nagyobb szintkülönbség várt. A Belső-tavat megkerülve, északi irányban ki kellett futni a településről, a bicikliúton lefelé haladva a levendulásnál volt a fordító, amelyet követően „vissza kellett mászni” Tihanyba.

Fotó: Pesthy Márton/Napló

A mezőnyben különböző taktikákat lehetett felfedezni, volt, aki 35-40 perc alatt futotta le a távot, így többet pihenhetett a következő rajt előtt, mások energiát spórolva 50 perc feletti időt töltöttek a pályán.

Szombaton persze már fogyatkozott a létszám, azok maradtak versenyben, akikre előzetesen is számítani lehetett.

A hölgyeknél idén is Fűrész Edit és Kelemen Anett versengett az első helyért, miután Peterdi-Farkas Éva egy nap futás után megállt, 160 944 métert teljesítve lett bronzérmes. Kelemen Anett a 26. körben nem tudott időben célba érni, ezzel eldőlt, hogy Fűrész Edit megvédi címét. A bajnoknő végül 27 kört (valamivel több, mint 181 kilométert) teljesítve fejezte be a megmérettetést, ezzel bőven meghaladta tavalyi teljesítményét.

A férfiaknál vasárnap kora hajnalban fogyatkozott háromfősre a mezőny: a címvédő Csécsei Zoltán és tavalyi ezüstérmes Geszti Péter mellett Drexler Gábor rótta még a köröket. Drexler aztán reggelre, 37 kör, azaz 248 112 méter után kiszállt a küzdelemből. Ketten maradtak, mint tavaly. Azonban míg 2020-ban Csécseinek elég volt 242 kilométer a győzelemhez, ezúttal viszont nem akartak leállni a fiúk.

Ha nem láttunk volna egy-egy grimaszt, mosolyt, feltartott hüvelykujjat, azt gondolhattuk volna, hogy robotok köröznek még mindig a félszigeten, elképesztő volt az a kitartás és eltökéltség, amit a két sportember mutatott. Eltelt a vasárnap is, besötétedett, és egyik versenyző sem akarta feladni, pedig már meghaladták a 300 kilométert.

Végül 52 kör (!), csaknem 349 kilométer kellett a sikerhez, Csécsei Zoltán lett újra a bajnok, a futót legnagyobb riválisa, Geszti Péter a célban várta, és ő akasztotta nyakába az aranyérmet.

Csécsei Zoltán (jobbra) és Fűrész Edit megvédte címét, Geszti Péter idén is ezüstérmes lett Fotó: a szervezők

- Ez a verseny a sport ünnepe volt! Barátkozások, beszélgetések, egymásra odafigyelés, sportszerűség, tényleg csak a legjobbakat tudom elmondani – nyilatkozta a Naplónak Baranyai Máté főszervező, aki kiemelte: mintegy 20 sportágból érkeztek résztvevők a megmérettetésre, és mindenki egy hullámhosszon volt, fantasztikus hangulat uralkodott végig az eseményen. Jellemző, hogy a győztes Csécsei Zoltán aggódva kereste riválisát az 52. körben, mert nem volt ott a fordító után, ahol mindig találkoznak szoktak. Csécsei ekkor még nem tudta, hogy Geszti Péter kiszállt a küzdelemből.

Nemes csata volt, olyan küzdelem, ahol a résztvevők nem egymást, hanem önmagukat győzték le.

Friss hírek Veszprém Megyéből

A dosszié további cikkei
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában