Lovas sokat jelent a hetvenöt éves Kásás Zoltánnak

Kásás Zoltán fiatalos lendülettel kínál hellyel Öreg-hegyi birtokán. Kiderül, véletlenül lett vízilabdázó. Tizenkét éves korában a Margitszigetre ment le úszni az iskolával, és ott kiszúrta a Dózsa edzője. Hogy mit látott benne, a mai napig sem érti, hiszen nem tudta a medencét végigúszni.

– Másnap elmentem edzésre, néhány napig járhattam csak, mert édesanyám, aki nagy Fradi-drukker volt, mondta, szó sem lehet róla, hogy én Újpesten sportoljak, így hamar „átigazoltam” a Ferencvároshoz. Ott Gerendás Gyuri édesapja volt az úszóedző. Nem voltam valami jó úszó, két év után váltottam a vízilabdára – meséli pályafutásának kezdetét Kásás Zoltán, aki 1966-ban mutatkozott be a válogatottban. 1970-ben Eb-, 1972-ben olimpiai második helyezett volt. 1973-ban világbajnoki, 1974-ben Európa-bajnoki címet szerzett.

Jelenleg a vízilabda-edzőképzés vezetője, Kemény Dénessel együtt. Itt lehetőséget nyújtanak a vízilabda területén korábban már tevékenykedő szakemberek volt válogatott játékosok számára, hogy két év alatt szakedzői végzettséget szerezzenek sportágukban. A tanfolyamot elvégzők teljes képet kapnak a vízilabdasport helyzetéről, az új edzésmódszerekről, tisztában lesznek az edzéselméleti és módszertani kutatások eredményeivel. A legfontosabb, hogy munkájukban alkalmazzák a tanfolyamon tanultakat.

2009 óta van nyaralójuk Lovason, nagyon szeret feleségével itt élni. Amint lehetőségük van, otthagyják a főváros zaját, és jönnek le, mert számukra mindez a békét, a nyugalmat jelenti.

– Soha nem vágytunk tóparti telekre, hanem domboldalra, szép panorámára. Egy viseltes házat újítottunk fel. Jó érzés reggel a napfelkeltében, este pedig a napnyugtában gyönyörködni, a szomszédainkkal baráti viszonyt ápolni, jókat beszélgetni, közösen főzni. Az emberek hamar befogadtak bennünket.

Háza tetején magyar zászló leng, számára a magyarságtudat értékes és fontos. Nagyon sokfelé utazott a világban, mindig is büszke volt arra, hogy magyar.

– A több mint ezeréves történelmünket nem lehet csak egy kézlegyintéssel elintézni. Nekem döngetheti a mellét az amerikai a háromszáz éves történelmével. Mi itt vagyunk Európában, van egy olyan nyelvünk, amelyhez nincs hasonló, és ezt meg tudtuk őrizni. Legyünk büszkék arra, hogy mi különlegesek vagyunk! Örülök a mostani politikának, mert itt béke és nyugalom van. Ha valaki degradáló megjegyzést tesz a magyarokra, bevallom őszintén, én annak keményen visszavágok. Nem értek egyet azzal sem, hogy nálunk nincs sajtó- és szólásszabadság. Több országban jártam, Angliában, Németországban, Franciaországban sok mindent nem írnak meg az újságok, holott megtörtént. Fantasztikus neveket adtunk a világnak a művészetben, a tudományban, a sportban. Legyünk büszkék a magyarságunkra! – fejezi be a beszélgetést Kásás Zoltán.

Szóba került a születésnap is, mint mondja mindezt szűk családikörben tartották meg, ilyenkor eljön Tamás fia is, akire nagyon büszke, hiszen a világ egyik legjobb vízilabdázója volt, és csodálatos ember. Ugyanakkor felköszöntötték pályatársai is.