Közel huszonöt évet töltött a pályán az ajkai játékvezető-asszisztens

Lémon Oszkár 1997-ben tett játékvezetői vizsgát, édesanyja hívta fel a figyelmét a Naplóban megjelent hirdetésre, és indította el egy olyan pályán, amely közel 25 évig tartott, sűrű volt, élménydús, életet meghatározó. 

– Kipróbáltam mindenféle sportágat, különösen a labdajátékokat, a futball volt a kedvencem. Hazafelé az iskolából mindig megvettem Nemzeti Sportot, elolvastam a híreket, a tabellákat nézegettem. Miután édesanyám rátalált a játékvezető-tanfolyam hirdetésére, belevágtam és jól döntöttem, hiszen ezt a szakmát fiatalon érdemes elkezdeni. Tizenkilenc éves voltam, mikor levizsgáztam – emlékezett vissza Lémon Oszkár. 

Az ifjú ajkai bíró elindult a ranglétrán, eleinte a körzeti, majd a megyei bajnokságban volt bíró és partjelző is. 

– Egy idő után választanom kellett, és én jól éreztem magam a vonal mellett. Úgy döntöttem, abban az irányban folytatom tovább. Ajkán akkoriban rendeztek egy országos játékvezetők–Veszprém megyei játékvezetők barátságos mérkőzést, és én elvállaltam az egyik partjelző szerepét. 

Jól sikerült a találkozó, Lémon Oszkárra felfigyeltek, előbb Wenczel Imrével, majd Szilasi Szabolccsal járta az NB III.-as pályákat, és hamarosan felkerült az országos keretbe, az NB II.-es és az akkor még létező NB I/B-s osztályban dolgozhatott. Nem sokáig váratott magára az NB I.-es bemutatkozás sem, 2006 májusában a Zalaegerszeg–Diósgyőr bajnokin debütált. 
– Ott volt az egész család, pedig édesanyám egy régi Ajka Kristály–Magyarpolány megyei rangadó után – ahol rendesen megkiabáltak engem is – azt mondta, soha többet nem jön ki meccsre. De Zalaegerszegre ő is elutazott, ahogyan édesapám is, aki haláláig a legnagyobb szurkolóm volt, és a feleségem szintén a helyszínen szorított értem. Érdekesség, hogy nem igazán volt bennem drukk, inkább ahogy idősödtem, úgy nőtt bennem a meccsek előtti izgalom. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy egyre nehezebb találkozókat kaptunk. A játékvezetés komplex feladat, egyszerre fizikai és pszichikai megterhelés. Folyamatosan kell képezni magad, a tanultakat át kell ültetni gyakorlatba, ahol pedig gyors ítéletekre van szükség. 

Lémon Oszkár sok nagy csatát, érdekes mérkőzést élt meg pályafutása során, összesen 301 alkalommal szerepelt az NB I.-ben, ebből 238-szor asszisztensként működött közre, a többi bajnokin tartalék játékvezető volt. A legtöbbször Solymosi Péter játékvezetővel szerepelt, őt tartja az egyik legjobbnak, azok közül, akikkel közösen dolgozhatott. 
Együtt jártak a honi futball legnagyobb derbijén, a Ferencváros–Újpest összecsapáson is, a zöld-fehér híveknek nem túl szép emlékű, 2010-es rangadón az újpestiek 6-0-ra nyertek. De ott volt kicsivel korábban a Fradi hazai NB I.-es visszatérésén, amelyen az NB II.-ből feljutó Fradi a Zalaegerszeget fogadta. A fontos meccs játékvezetői négyese egy baleset miatt elakadt az autópályán, szerencsére egy helybéli ajánlkozott, és földutakon is haladva elnavigálta őket az Üllői útra, így éppen nem késték le a találkozót. 

Ami a bírói pálya árnyékosabb oldalát illeti, elárulta, számára a hibák feldolgozása volt a legnehezebb. Pedig a bíró is ember, s mint ilyen, hibázik, ám ha tudta, hogy elrontotta az egyik ítéletet, és ezzel úgymond „belenyúlt” a meccsbe, sokáig bántotta a lelkiismerete, szerencsére nem sok ilyen esete volt. 

Elmesélte, pályakezdőként még nem volt hozzászokva, hogy a szurkolók szidják, rosszul esett neki a dolog. Első meccsei egyikén közel állt ahhoz, hogy letegye a zászlót, és személyesen beszélgessen el az egyik nézővel, de a rutinos játékvezető ellenőr résen volt, és néhány szelíd szóval megállította. A sikeres játékvezetőkben az idők során nagy fokú türelem épül ki, amire a pályán belül is szükség van.

Megtudtuk, néha csalóka a kép, a játékosok között vannak olyanok, akikről a kívülálló nem is sejti, hogy mennyire nem partnerek, és akadnak olyan „rosszfiúk”, akikkel nagyon jól lehet együtt dolgozni. 

Lémon Oszkár 2009-ben nemzetközi keretbe került, így külföldi kupameccseken és válogatott találkozókon is részt vehetett. Járt minden nagy futballnemzet otthonában, illetve a Feröer-szigeteken, Gibraltáron, valamint Szaúd-Arábiában is. Utóbbi országban egy esküvőre is elvitték, ahol az európaitól teljesen eltérő szokásokkal találkozott, például azzal, hogy a nők és a férfiak egymástól elszeparálva, külön helyiségben ünnepelnek, illetve azzal, hogy nem volt evőeszköz a vacsorához. 
Emlékezetes volt számára a legnagyobb brazil sztárok mellett dolgozni a 2018-as Ausztria–Brazília felkészülési mérkőzésen, vagy a több mint 60 ezer néző előtt rendezett Lengyelország–Csehország szomszédvári derbin. Csupán egy szívfájdalma van, hogy Bajnokok Ligájáig nem jutott el, de összességében remek pályafutást tudhat maga mögött, és annak méltó befejezéseként idén nyáron a Budapest Honvéd–Villarreal stadionavató mérkőzésen lehetett utoljára asszisztens. 

Még folytathatta volna, de családja (van egy kilenc és egy tizenhárom éves fia), valamint civil munkája mellett nem akarta tovább vállalni a játékvezetéssel járó, a járvánnyal bonyolított elfoglaltságot. 

– A családom sokat nélkülözött engem, le a kalappal előttük, nélkülük nem sikerült volna ilyen jól az elmúlt időszak. Amit tudtam, elértem a játékvezetésben, és fontosabb dolgok állnak előttem. Örülök, hogy így alakult, sok remek kollégát ismertem meg, rengeteg helyre eljutottam. Néhányszor szerencsém is volt, de sokat dolgoztam minden egyes előrelépésért, ahogyan a régiek mondták, a vonalig tudunk neked segíteni, onnantól rajtad áll, hogy teljesítesz. Sokszor szorítottam össze a fogam, és mondtam: de, akkor is. Mindenkit kitartásra biztatok, a fiatal kollégákat is. Nemcsak a játékvezetésben, az élet bármely területén lehet kamatoztatni ezt a mentalitást – fogalmazott a családjával Halimbán élő sporttárs, aki arra biztatja a játékvezetés iránt érdeklődőket, hogy vágjanak bele, próbálják ki magukat bátran. Erre minden évben van lehetőség, jelenleg is lehet megyénkben tanfolyamra jelentkezni.