Kézilabda

2022.01.26. 11:30

Sényi László megállás nélkül keresi a fiatal tehetségeket

Sényi László neve összeforrt a veszprémi kézilabdázással. A Ferencváros érintésével érkezett meg a királynék városába a hatvanas évek közepén.

Donát Tamás

Sényi László a felnőttek mezőnyében is letette a névjegyét edzőként Fotó: Balogh Ákos/Napló

Előtte Pécsett és a Szondy SE-ben az NB I.-ben játszott. Ötvenháromszoros ifjúsági válogatott volt. A Bakony Művekben szerzett szerszámkészítő szakmát és jobb szélsőként szerepelt az NB II.-es férfi kézilabdacsapatban. Olyan remek társakkal, mint Németh Csaba, Borsi Lőrinc vagy Eisenbeck István. Pályafutása után edzőként is sikeresen dolgozott a csapataival. Túl a 75. születésnapján is megállás nélkül keresi a tehetségeket. Visszatért oda, ahonnan gyerekként útnak indult, a Zala megyei Vonyarcvashegyre. 

– Itt kezdtem el kézilabdázni kisdiákként, majd Keszthelyen folytattam középiskolásként. Majd egy rövid pesti kitérő után kerültem Veszprémbe, amely az otthonom is lett, ahol családot alapítottam – emlékezett a sorsfordító évekre a születésnapos Sényi László, aki hálás szívvel gondol egykori testnevelő tanáraira, akik a sportág felé irányították, hiszen élete döntő, meghatározó részévé vált a kézilabdázás. – Úgy gondolom, jól döntöttem, hiszen az utánpótlás-bajnokságokban, minden korosztályban bajnoki címet nyertünk a csapataimmal. 

A felnőttek mezőnyében is letette a névjegyét edzőként a szakember. A legemlékezetesebb veszprémi élménye az volt, amikor a Balaton Bútor SE női együttesével, a legendás Kádár utcai, bitumenes pályán feljutottak a sportág második vonalába, az NB I/B-be. Az akkor szintén bajnoki címet nyerő, VÁÉV Építők SE férfi gárdája virágcsokorral köszöntötte a hölgykoszorú tagjait. 

Sényi László edzői sikerei közé tartozik, amikor a rangos, nemzetközi Ifjúsági Barátság Versenyen a magyar B válogatott kapitányaként irányíthatta együttesét a stadion csarnokában. Ezt követően öt évig volt szövetségi edző Berendi József mellett. Közben a tudatos, fegyelmezett, kemény munkának köszönhetően a korosztályos nemzeti együtteseknek is sikerült játékosokat nevelnie a veszprémi klubjában. A kapus, Kovács Ildikó a felnőtt válogatott mezét is viselhette. Bayer Ildikó és Somogyi Tünde korosztálya legjobbjai voltak a magyar mezőnyben. Az ő képzésükben sokat segítettek a lányok testnevelő tanárai, Kisné Tyll Katalin, Ritter Dezső és a felesége, a sportág világbajnoka, Lengyel Erzsébet. 

– Amire még nagyon büszke vagyok, hogy dolgozhattam a veszprémi női felnőtt együttesnél is, másodedzőként Eisenbeck Pista barátommal egészen a harmadik helyig vezettük a csapatot. Hosszú évek után nyert a klub újra bronzérmet. Élénken él még az emlékeim között, hogy a jelenlegi, férfi válogatott szövetségi kapitányának, Gulyás Istvánnak és a NEKA NB I.-es gárdája mesterének, Sótonyi Lászlónak is lehettem az edzője – jegyezte meg Sényi László, aki jó szívvel gondol vissza az Alsóörsön eltöltött időszakra is, ahol a Hidasi Ferenc válogatta akadémistákat edzette. A legfrissebb élmény újra Vonyarcvashegyhez köti, ahonnan az évek során szintén került ki kézilabdás, aki magasabb osztályban játszhatott. 

– Körversenyt rendeztem az ovisoknak és a legjobbak szaloncukrot kaptak – mondta az ünnepelt, aki nem is gondolta volna, hogy pár pillanattal később kicsordul a könnye, mert megríkatják a gyerekek. – A kicsik elénekelték nekem a jól ismert születésnapi köszöntő dalt. Nagyon megható volt. Ilyenkor érzi igazán az ember azt, hogy minden perc megérte a kézilabdázással tölteni. A feleségemnek megígértem, hogy a „vonyarci” alapítványt még megcsinálom, aztán abbahagyom az edzősködést. Ez tizennégy esztendővel ezelőtt volt… 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában