Csopaki büszkeség

2022.11.23. 14:00

Az első taekwondo-edzéstől a világkupa-győzelemig

Egy csopaki családi ház nappalijában ragyog a 8. ITF Taekwon-do Világkupa egyik legfényesebb kupája. Lakatos Marco I. danos mester, a csopaki Hullámtörők Taekwon-do Klub tagja a férfiak 46+ év formagyakorlat csoportban fantasztikus teljesítménnyel világkupagyőztesként tért haza nemrég Szlovéniából.

Olvasónktól

Az októberben Koperben megrendezett világkupán összesen 1304 versenyző állt tatamira 2904 nevezéssel. A 22 fős magyar csapat kiemelkedő eredménnyel az összesített éremtáblázat 7. helyét szerezte meg. Ezzel Magyarország volt a leghatékonyabb csapat a 2022-es ITF-világkupán – a versenyzői nevezéshez mért eredményeket nézve. Lakatos Marcóval és Mesterével, Gábor Farkas III. danos mesterrel, a nemrég 10 éves jubileumát ünneplő csopaki Hullámtörők Taekwondo klub vezetőjével beszélgettünk.

– Mikor, miért és hogyan került közel a taekwondóhoz? 

– Körülbelül 8 és fél évvel ezelőtt a párom figyelt fel egy a helyi óvodában kitett plakátra, amelyen taekwondo-edzést hirdetett a csopaki Hullámtörők Taekwondo Klub. A meghirdetett edzésre elvittem ötéves fiamat, hogy kipróbáljon a focin kívül mást is. Gábor Farkas, akkor II. danos mester tartotta az edzést. Javaslatára én is részt vettem az edzéseken, hogy támogassuk fiam integrálását, mert akkor még nem volt külön gyerekcsoport. Nem volt egyéb elképzelésem vagy célom, csak mentem; edzésről edzésre, és hagytam, hogy hasson rám a taekwondo, a mester, a közösség. Maga az edzés és a mozgásanyag mellett nagyon tetszett, hogy a mai világban jelentőségét veszítő értékek, mint az elkötelezettség, önzetlenség, az összetartás, állhatatosság, a tisztelet az egyik legfontosabb pillére eme csodás harcművészetnek. Így néhány év távlatában úgy érzem, ez volt életem egyik fordulópontja.

– Kik segítettek, segítik az úton? 

– Igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert meggyőződésem, hogy az ,,úton" pont azokkal az emberekkel találkoztam, akikkel kellett. Mesterünk kiváló tanító, útmutatása az edzéseken túl is meghatározó. Csapatunk rendkívül összetartó, nagyon figyelünk egymásra az edzéseken, önzetlenül és nagy odaadással segítjük egymást. Ugyanakkor a család támogatása is elengedhetetlen, hiszen, ha versenyzel, a heti öt edzés sok időt elvesz a családi életből. A klubon kívül is sok támogatásban volt részem más mesterektől, edzések és versenyek kapcsán. De nem szeretnék senkit külön-külön kiemelni, mert mindenki nagyon sokat segített és segít.

– Aranyérmet szerzett a világkupán. Mit jelent önnek ez az érem?

– A versenyzés terén a formagyakorlatra koncentráltam, talán mert a taekwondo tradicionális részéhez állok a legközelebb. A formagyakorlatban látom a gyökereket. Nem mondhatom magam áldott formázónak, több volt bennem az akarás, mint a tehetség. De megszerettem ezt a harcművészetet. A versenyzést a megszokott úton, megyei szinten kezdtem, majd országos szinten folytattam, többször értem el dobogós helyezést is. Az elmúlt években már komolyabb sikerek születtek, többek között háromszor magyar bajnoki címmel. A világkupán való részvétel számomra ugrás volt a mély vízbe, de a mester támogatásával belevágtam. A közel négy hónapos felkészülés része volt válogatott edzés és edzőtábor is. A versenyre ugyan felkészültnek éreztem magam, de ezzel az eredménnyel nem számoltam.
– Mit üzenne azoknak a felnőtteknek, akiknek most megfordul a fejében, hogy csatlakoznának a taekwonddo-családhoz?

– Kezdd el és soha ne állj meg! Nyilván elfogult vagyok, de nagyon jó érzés, amikor látom a korombéli kezdőket, akik 40-50 évesen szinte ,,ifiként" élik meg az edzéseket és versenyeket. Úgy gondolom, ha megvan benned az elhatározás és eljöttél az első edzésre, akkor már elindultál az úton. Mi itt vagyunk, ránk számíthatsz!

 

10 éve alapította a csopaki Hullámtörők Taekwondo Klubot, amely azóta is folyamatos sikereket ér el, óráról órára közel 50 fő vesz részt az edzéseken. És most az egyik tanítványa világkupagyőztes lett. Gábor Farkas III. danos mester gondolatai múltról, jelenről és jövőről. 

– Hogyan tudná összefoglalni, mit jelent önnek a taekwondo?

– Egy szóban? Princípium. Vezérelv, egy biztos alap, amely az egész életet áthatja.

– Mióta és milyen formában van jelen életében ez a küzdősport?

– 38 évvel ezelőtt, 17 éves koromban kezdődött minden. Azonnal beleszerettem Ahogy beléptem az angyalföldi dojangba (taekwondo-edzőterem), rögtön tudtam, hogy „megérkeztem”. Emlékszem, rá egy évre mutatták be Budapesten, a Filmmúzeumban, a Sárkány közbelép című Bruce Lee-filmet, és onnantól már nem volt visszaút. Áthatja az életemet, a személyiségemet. Amilyen vagyok, olyan a „taekwondóm”, amilyen a „taekwondóm”, olyan vagyok. Nincs formája, és nincs jelen, mert a taekwondo a személyiségem része. Amíg létezem, addig velem lesz.

– Egyik tanítványa aranyéremmel tért haza a koperi világkupáról. Nagyon nagy eredmény. Önnek mesterként mit jelent ez?

– Óriási öröm számomra! A világ legjobbjait legyőzni... fantasztikus siker, óriási eredmény. Rengeteg gyakorlás, lemondás, valamint elkötelezett, következetes és áldozatos munka van mögötte. A versenyeken elért siker visszaigazolás mind a versenyzőnek, mind az edzőnek, hogy a befektetett munka nem volt hiábavaló. Természetesen rámutat arra is, hogy bárki, aki eredményes, sikeres versenyző szeretne lenni, annak mindig a szeme előtt kell hogy lebegjen ez a célja, hogy ha elbizonytalanodik, ha nincs kedve edzeni, ha enervált, rosszkedvű, akkor is felül tudjon kerekedni ezeken az érzéseken, és a lehető legnagyobb energiákat mozgósítva tudjon beleállni az edzésekbe... A kérdés ilyenkor az, hogy ha sok év edzésmunkáját követően sikerül elérnie a célját, akkor mi lesz utána? Jellemzően megelégedettség, céltalanság, kiégés, váltás. De itt nem erről van szó. Visszatérve Marcóra. Marco érett felnőtt korban, mintegy 8-9 éve kezdte el a taekwondót. Arra emlékszem, hogy kiemelkedő érdeklődést mutatott a taekwondo tanulása iránt, nagy odaadással edzett, gyakorolt, folyamatosan csiszolta, javította a technikáit, és szívvel-lélekkel jelen volt az edzéseken. A tanítást mindig nyitottan és alázattal fogadta, egyre magasabb szintű felkészültségével sohasem kérkedett, amit elsajátított, megtanult, azt önzetlenül és nagy türelemmel osztotta meg a társaival. Amikor versenyzett, és nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerette volna, tanult belőle és gyakorolt tovább. Ha úgy alakult, ahogy szerette volna... továbblépett és gyakorolt tovább. Én azt vallom, és azt tanítom, hogy pusztán a verseny a taekwondóban, illetve bármilyen harcművészetben nem lehet cél. Az egy eszköz csupán, egy lehetőség, amely megmutathatja, hogy a többi versenyzőhöz képest milyen felkészültségi szinten állsz. Ott, és akkor. Aztán másnap irány a dojang, végre, gyakorolhatsz tovább. Persze, ha jól sikerült a verseny, az érzés sokáig veled marad. Marco világkupagyőzelme számomra nem ott nyer igazi értelmet, hogy ha valaki a taekwondóban nagyon el szeretne érni egy célt, akkor az annak érdekében befektetett rengeteg edzésmunka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét, hanem ott, hogy ha rendszeresen, szívvel-lélekkel gyakorolsz, ha – úgy, mint Marco – szereted, amit csinálsz, és jelen van a mindennapjaidban a taekwondo, akkor ennek akár kézzel fogható eredményességét is megtapasztalhatod. Akár Monoron, akár Koperben. 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában