Nem múlt el a röplabda iránti rajongásuk

A sikerek mulandók, a barátság ellenben örök. Így van ezzel a – valamikor nem is akármilyen, egykoron az Extra Ligában vitézkedett – VRC, melynek köre lassan másfél évtizede a szélrózsa minden irányába szétszéledt. Az öregfiúk aztán néhány éve ismét összefutottak és elkezdtek röplabdázni, mert a sportág még mindig sokat jelent nekik. Azóta hetente egyszer találkoznak, mikor is bizonyítják, hogy a tehetség olyan dolog, ami nem képes csak úgy megkopni. Büszkék arra, hogy néha újra együtt vannak. Fiatalabbak persze nem lettek, ám a játékszeretetük, az összetartozásuk és a barátságuk az idő múlásával még jobban elmélyült.

Vendéglátóként az EL élmezőnyéhez tartozó DEAC ellen is megmutatták, hogy a játék iránti rajongásuk öreg fejjel sem múlt el, igazolták, hogy a sportágból nem lehet csak úgy kinőni. Láthattuk, hogy a röplabda ma is mit jelent nekik, pedig a továbbjutást illetően toronymagas esélyes rivális dolgát csak olykor tudták megnehezíteni. A szimpatikusan küzdő csapatuk mindegyik szettben igyekezett lépést tartani a légiósokkal teletűzdelt, naponta kétszer gyakorló, a munkájukért komoly fizetést kapó és a csatát úgy fél méterrel magasabban játszó debreceniek ellen, ám idővel rendre kiütközött a feleket elválasztó tudás- és korkülönbség. Volt úgy, hogy a VRC-nél egy időben 295 év volt a pályán – korelnöknek az 53 éves Horváth Szabolcs számított –, ám társaságukból nem kopott ki a versenyszellem. A feleannyi idős cívisvárosiak végül 3-0-val (10:25, 10:25, 14:25) jutottak a negyeddöntőbe, ahol várhatóan nagyobb küzdelemre késztetik majd őket.