2025.01.14. 11:37
Csapatként működtek együtt a balatonfürediek
Nem cifrázták a játékot – igaz, ezt nem is várta tőlük senki –, ellenben olyan kiegyensúlyozott teljesítménnyel és pompás csapategységgel szolgáltak, aminek révén a kézilabda NB I hatodik helyén zárták a mögöttünk hagyott évet. A középmezőny elejére vágyó Balatonfüredi KSE megfelelt az elvárásoknak: kialakított egy versenyképes keretet, melyben a fiatal tehetségeik is bemutatkozhattak.

Kis Ákos vezetőedző: az eredményeink azt mutatják, hogy jó úton haladunk
Fotó: Fülöp Ildikó/Napló
Ha abból indulunk ki, hogy a tópartiak az elmúlt években voltak harmadikok, negyedikek, ötödikek és hatodikok az élvonalban, nem csoda, hogy a legutóbbi nyolcadik helyük után az elöljárók négy szezont követően elköszöntek György László vezetőedzőtől, akinek helyét Kis Ákos foglalta el a kispadon. – Miközben a keretben komoly változások történtek – a holt idényben hét játékos távozott –, sikerült egy tartalmas felkészülést magunk mögött tudni. Azon voltunk, hogy a sorainkban egység teremtődjön, a sportolók egyénileg és együtt is megmutathassák, hogy mire képesek – mondta Kis Ákos, aki korábban játékosként, utánpótlásedzőként és az akadémia szakmai igazgatójaként is szolgálta a füredieket. A távozókat próbálták megfelelően pótolni, az újonnan érkezőket mielőbb beépíteni a szerkezetbe, ezért később örömmel nyugtázhatták, hogy mindenki alárendelte magát a közös érdekeknek. Idővel minden a helyére került, a keményen dolgozó spílerek a bajnoki rajtig eljutottak a tervezett folyamatok végére. Csak a sérülten érkezett Melnyicsuk Viktor rehabilitációja húzódott el, bár azt előre tudták, hogy a gyógyulása nem megy majd egyik napról a másikra. Ezzel együtt reális célnak tűnt, hogy az egységes kör a tabella első felében, a negyedik-hatodik hely környékén végezzen. Az erőviszonyokat jól mérték fel, ugyanis tizenöt ponttal, hat győzelemmel, három döntetlennel és négy vereséggel mehettek téli pihenőre.
– Szerintem elégedettek lehetünk, mert viszonylag egyszerű kézilabdát játszva jelenleg olyan pozíciót foglalunk el, ahonnan van előrelépés, ám ha nem figyelünk, akkor a folytatásban hátrébb is csúszhatunk, mivel a mezőny felettébb kiegyenlített. Láthattuk, hogy milyen sok párharc ér véget pontosztozkodással, vagy egy-kétgólos eltéréssel – jegyezte meg az edző. – Az eredményeink azt mutatják, hogy jó úton haladunk. Csapatként működtünk közre, és noha a fellépéseink során akadtak kisebb hullámzások, összességében stabil, kiegyensúlyozott produkciót nyújtottunk. Hiányérzetként vagy csalódásként csak egy találkozót hozhatok fel: a győriek elleni bajnokit, annak is inkább a második félidejét, mikor a rivális állva hagyott bennünket, és a komlóiakkal vívott kupacsatát, ahol a hazaiak produkáltak egy hét-nullás szériát, amire képtelenek voltunk reagálni. A többi derbin jól játszottunk, idegenből fontos pontokkal tértünk haza, jóllehet a hetedik fordulóban elvesztettük az egyik legjobbunkat, Denis Vasilevet, akire tavasszal aligha számíthatok. Az orosz beálló ráadásul hármas védőként is kulcsemberünk volt. Most is nagy szükségünk lenne rá, elöl és hátul is, a hiányát bizony megéreztük. A pótlására érkezett a szép jövő előtt álló Fekete Gellért, de neki még sok tapasztalatra van szüksége, mindenesetre a beépítését elkezdtük az együttesbe.
A szakvezető elárulta: ugyan a veszprémiek és a szegediek ellen nem volt esélyük a pontszerzésre, de egy ideig a BL-résztvevők ellen is jól tartották magukat, az FTC ellen a véghajráig volt sanszuk az „ikszre”, amit Tatabányán sikerült is elérniük. Ha erre gondolunk, akkor tavalyhoz képest előreléptek, az ingadozásmentességükben az is szerepet játszott, hogy mérkőzéseken belül is képesek voltak megújulni, míg valamelyik hálóőrük szinte mindig tartást adott a jelentős vérátömlesztésen átesett közösségnek a védéseivel, a bravúrjaival. Andó és Deményi mára a liga egyik legmegbízhatóbb kapuspárosa lett.
Kis Ákos közölte: ősszel meccsenként átlagban harminc gólt lőttek, amit derűvel fogadhatnak, de középértéken ennyit is kaptak, amit viszont nem tehetnek ki az ablakba. Vagyis a jövőben tovább kell stabilizálniuk a hátsó alakzatukat. Szóba került, hogy télen esetleg megerősítik a csapatot, de végül elálltak az ötlettől, terveikben inkább már az új idény csapata körvonalazódik. – Még nem vagyunk teljesen készek az eltervezett játékra, de e tekintetben járjuk az utunkat tovább. Örülünk, hogy a fiataljaink, akiknek eddig szereplési lehetőséget biztosítottunk, meghálálták a bizalmat, jó játékkal járultak hozzá a szereplésünkhöz. Tavasszal szeretnénk megnyerni a hazai mérkőzéseinket, ez alól csak a szegediek elleni hatvan perc képez kivételt. Úgy vélem, a többiekkel szemben lesz sanszunk a diadalra. Ha így lesz – és például taktikailag is sikerül előrébb lépnünk –, akkor egy végsőkig küzdő, sikerre éhes füredi csapat megfelelhet az elvárásoknak, a végelszámolásnál is ott lehet az ötödik-hatodik hely környékén.