Cseh Beáta számára örömfutás volt a New York Maraton

Köszönhetően Szabó Gyula edzőjének, aki sokat tett azért is, hogy sikeresen legyőzze a negyvenkét kilométert is. Pedig ez a táv eredetileg nem szerepelt a teljesítendő célok között a törékeny hölgynek.

– Bizony nem, de a véletlenek és a kíváncsiság mégis arra sarkallt, hogy ezt is megcsinálhassam – utalt a történet elejére dr. Varjúné Cseh Beáta. A biztosítócég, ahol dolgozom, három éve névadó szponzora az Ultrabalatonnak. A kollégák arra biztattak, hogy fussak én is ezeken a megmérettetéseken. De tizenkét kilométernél többet nem vállaltam. De aztán láttam, hallottam, hogy mások, több kollégám bizony lefutják a maratoni távot is, és ezek után engem is érdekelni kezdett a dolog. Vagyis az első inspirációt a munkatársaimtól, barátaimtól kaptam a cél eléréséhez. Nézegettem, hol, mikor lehetne lefutni a maratont. És egy hirtelen támadt ötlet alapján a New York-ira esett a választásom. Ebben a nosztalgia is szerepet játszott, mert harminc éve voltam először az Amerikai Egyesült Államokban. Így amolyan jubileumi utazás is volt a mostani.

Aztán arról beszélt Varjúné Cseh Beáta, hogy a New York City Maratonra szintidővel, sorsolással, jótékonykodással vagy egy utazási cég szervezésében lehet eljutni. Neki az utóbbi sikerült. Alaposan átgondolta az egészet, mielőtt döntött, hiszen élénken élt benne a Bostonban történt terrortámadás emléke, de azt mondta, hogy az indulásával azt is jelezni akarta a terrorizmust szervezőknek az ötven-ezer indulóval együtt, hogy nem félnek, hanem rajtolnak. Mindenesetre azért alaposan átnézte az életbiztosításait, mielőtt felült volna a repülőre. A sors fura fintora azonban, hogy kis híján áldozattá vált.

– Nem dramatizálnám a helyzetet, de a megérkezésem után szinte méternyi pontossággal ott álltam azon a helyen Manhattenben, ahol elgázolták a kerékpárosokat. A szerencsém az volt, hogy mindez néhány órával később történt, mint amikor én arra jártam. Az volt a feltűnő, hogy kaptam sorra az SMS-eket, amiben a családtagjaim érdeklődtek, hogy nincs-e bajom? Utána hallottam, hogy mi történt! Ezért aztán a versenyen egyáltalán nem volt meglepő a sok biztonsági intézkedés, amivel védtek bennünket. Azt mindenki tudja, hogy az ilyen hatalmas tömegeket megmozgató rendezvények vonzzák a terrorveszélyt. Szerencsére most nem történt semmi, ami elronthatta volna ennek a fantasztikus eseménynek a hangulatát. Az ünnepélyes megnyitón az a megtiszteltetés ért, hogy a harmincegy magyar induló megszavazta, hogy én vigyem a Magyarország táblát a felvonuláson. Két nap múlva Amerika himnusza, ágyúdörgés és Frank Sinatra legendás New York, New York örökzöldjére rajtolt az ötvenezer induló.

A szőke hölgy elmondta, hogy szinte végig esőben futottak. Érintették az öt városrészt, hat hídon is áthaladtak, amíg megérkeztek a Central-park céljába. A távon több százezren biztatták a futókat, kivéve a hidakat, ahová nem engedtek nézőket. De a tömeg morajlása mindenhol hallható volt. Hősünk szinte mosolyogva szakította át a célszalagot, amely egyáltalán nem véletlen.

– Azért volt az egész táv örömfutás erőlködés és szenvedés nélkül, mert mindent alaposan megterveztünk futóedzőmmel, Sipos Fannival, akivel májusban kezdtük el a felkészülést. Ez volt az egyik cél, hogy mosolyogva, könnyedén fussam le a negyvenkét kilométert. És ez így történt. De ehhez kellett Szabó Gyula munkája is, akik a teniszedzésekkel fizikailag is megalapozta, hogy teljesíthessem a maratoni távot. Ebben segítségemre volt az Amerikában élő Reimann Katalin is, aki férjem ismerőse, és amikor megtudta, hogy részt veszek ezen a megmérettetésen, átjött Bostonból, és mindenben a segítségemre volt, amit ezúton is köszönök. Elképesztő érzés volt érezni az itthoniak, ismerősök és kollégák szeretetét, biztatását. A zárt Facebook-csoport tagjainak üzenetei megsokszorozták az erőmet. A technika segítségével futás közben azt is láthatták az értem szurkolók, hogy hol tartok táv közben. Elsőként a férjem gratulációját fogadhattam Balatonfűzfőről, aki végig biztatott, sokat tett azért, hogy megvalósíthattam ezt az álmomat. Olyan felejthetetlen élményben volt részem, hogy már most biztos vagyok abban, jövőre ismét lefutom ezt a klasszikus távot. És már az új célt is megfogalmaztam: öt órán belül teljesíteni.

Bea büszkén mutatta azt az érmet, amit mindenki megkapott, aki célba ért. Belegravírozva a neve és az idő, amellyel teljesítette a New York City Maratont: 5 óra, 28 perc 47 másodperc.