A munka ami az ég alatt történik – Mezőgazdaságból élni a 21. században

Sajnos azt csak kevesen gondolják végig, hogy ez a döntés mennyi munkával, küzdelemmel járhat. Drexler Antal számára nem volt kérdés, hogy ez az utat választja. Ebben nőtt fel és ameddig bírja, szeretné folytatni. Családjával közösen tartják fent saját gazdaságukat.

Már gyerekkoromban megfogott a dolog. Nálunk a családban mindenki a Bakony műveknél dolgozott, ennek ellenére mindig voltak tehenek vagy borjúkat hizlaltuk. Másodállásként kaszáltunk, akkoriban ebből lehetett mindig egy kis pluszt pénzt összehozni. Ott szerettem meg igazán ezt. Géplakatosnak tanultam, ami jól is jön a mostani gazdálkodáshoz. A gépeket javítani, szerelni, felújítani, ilyen tudás nélkül nem is tudna az ember létezni, mert így mindent saját maga meg tud oldani. Harminc évvel ezelőtt, 1987-ben leszereltem, akkor ősszel vettem egy kistraktort. Abban az időben még minden háznál megvolt művelve a föld. Mindenkinek volt egy kis házi kertje, oda ellett rakva a krumpli, kukorica.

1989 őszén hagytam ott először a Bakony Műveket és lettem magángazdálkodó. Vettem egy nagyobb traktort, ezzel kezdtem el a TSZ földjeiről, a környező falvakból a veszprémi állatkertnek hordani a takarmányokat. A nagy területek persze a TSZ-nek kellettek, amit nem volt nekik érdemes megművelni azokat kaphattuk meg mi. Később jött a kárpótlás, így a földeket megvásárolhattam. A legelső árverésen 6 hektárt, aztán 4,5 hektárt vettem. Édesapámnak volt egy és édesanyámnak a kárpótlási jegyekből lett 10 hektára. A helybéliek is elkezdték rám bízni a földjeiket. A német egyesítéskor hoztam egy kombájnt, mert ott a keleti masinákat leselejtezték és új nyugati gépeket állítottak be. Emellett volt két kombájn is bérbe.

Az állatok meg azóta is folyamatosan vásárolom, 1989-90-ben vettem először borjukat, abból neveltem teheneket.

Jelenleg kevés, három tehén van és egy növendék üsző. Most nem is fejünk, mert nemrég kettő borjú született. Elkényelmesedett a világ, most valószínűleg a húsmarha tartás felé megy el az irány. Feldolgozni a tejet már nem érdemes, sok munka van vele és nem hozza vissza a befektetést.

Ettől függetlenül ameddig az egészségem engedi biztosan tartok teheneket. A többi állat saját részre van, hizlalunk disznókat és van negyven darab baromfink.

Igen, a lányomé, 8 éves korában kapta az első kettőt. Ma már három van neki. Tavaly nemzetközi versenyeken szerepelt díjlovaglással. Az első lova 22 éves, ő már kiöregedett. A csikó amit 2 éve kapott, most lett belovagolva azzal tavasszal tud majd A kategóriás díjlovaglásában indulni. Most végzett a gimnáziumba és lótenyésztő és lovasrendezvény-szervező szakra szeretne tovább menni.

A lovakkal ő foglalkozik és nagyon ért is ehhez a dologhoz, kitartóan csinálja. Volt honnan örökölnie nagypapám is lovas ember volt. A gyakorlatias részével lehet, hogy többre tud majd menni, mint csak az elmélettel.

Most már 110 hektáron gazdálkodunk, a géppark is összeállt. Ez muszáj figyelni, mert kevesebb munkával, jobb eredményt érjünk el, így versenyképesebb lehet az ember. Ez a cél. Ez töltötte ki a mindennapokat. Szombat, vasárnap, ünnepnapok, nem számított mindig csináltam. Többféle cégnek is bedolgozom bérmunkára, hogy a gépek ki legyenek használva és visszahozzák a befektetést. Csinálni kell, hogy a hiteleket tudja törleszteni az ember és legyen egy kis biztonság.

Jelenleg a szántóterületünk 90 hektár, 30 hektáron lucernát és szénát termelünk. Ebből is a többletet értékesítjük. 90 hektáron vetésforgóval 30 hektár búzát, 15-20 hektár repcét, tavaszi árpát vetünk sörárpának. 6-8 hektár a takarmányszükségletünk. Ezt Devecserben tároltatjuk és ott értékesítjük, mert raktárkapacitásunk nincs.

A mezőgazdaság olyan munka, ami az ég alatt történik. Egy műhelyben tető alatt lehet javítani, szerelni itt nem. A munkákat csak akkor lehet elvégezni ha hétágra süt a nap: ilyenkor lehet bálázni, aratni, kaszálni. Sajnos a fiatalság már ezekkel a 100 milliós kombájnokkal dolgozik, amelyek kezeléséhez már szinte számítógépes szakemberek kellenek. Az új gépeknek ötször annyit kell menni reggeltől estig, megállás nélkül, hogy a napi teljesítmény meglegyen. Ráadásul az év legszebb időszakát, a nyarat végig kell dolgozni.

Minden nap az istállóban kezdődik, ott az etetés, trágyázás, almozás, akkor kapják a darát, utána szálastakarmányt. A mennyiség attól is függ, hogy kimennek e aznap a legelőre. Mindenkinek megvan a reszortja, a lovakat, tyúkokat, disznókat rendbe rakjuk. Ha nincs sürgős munka, akkor van idő reggelezni, de ha például aratás vagy szénabetakarítás van, akkor egy csak szendvics és irány a mező. Ha a lucerna fekszik, nincs választás menni kell ameddig még harmatos. Mindig figyelem az időjárást és úgy tervezem a munkákat. Az időjárás, a gépek és a munka szabja meg a menetet.

Este hétórákkor engedjük be az állatokat, majd etetés és az istálló rendezése. Utána pedig pihenés.

Persze ez is időszakfüggő. Nyáron sokszor úgy kezdődik a nap, hogy én hajnali öt órakor felkelek és indulok egy pótkocsival Devecserbe, ami előző nap meglett töltve. Ha hazajöttem, a kombájnt rendbe teszem és megyünk is ki a földre. Este ha még nyitva vannak az átvételi telepen, akkor még egy szállítmányt leszállítok. Aztán másnap minden kezdődik előröl.

Ha van parlagfűveszély akkor sokszor éjjel egy vagy kettői óráig tarlóhántás és egyéb munkák várnak. Ezeket mindenképpen meg kell csinálni. Szinte nem is végeztünk, már elő kell készíteni a zöldítésre. Ez egy körforgás, rengeteg munkával és egyszer csak azt vesszük észre, hogy megint elment egy év. A munka végeláthatatlan, de ezt szeretni kell csinálni, mert másképp nem lehet. Így van energiája hozzá az embernek.