Hétvége

2007.11.10. 03:29

Két és fél millió a börtönért

Vállalnák havi 120 ezer forintért, hogy tizenkilenc hónapot töltenek börtönben? Történetünk főszereplőjének nem tették fel ezt a kérdést, amikor bilincs került a kezére. Ezután több alkalommal állt a bíróság előtt, végül felmentették. Kártalanításként 2,5 mil- lió forintot kapott az államtól. Iri- gyeljük-e a fiatalembert?

Barták Péter

AéáJ2001. november 8-án délelőtt játszódott a veszprém- kádártai építőanyag-kereskedésben. Két fickó rohant be háromnegyed tízkor az eladótérbe. Fejükre kapucnit húztak, egyikük fegyverrel hadonászva követelte a bevételt. Mindenki ledermedt, a pénztáros remegő kézzel adta át a fémkazettát, amelyben közel egymillió forintot őriztek. A tettesek egy fekete, lopott rendszámú Mitsubishivel menekültek el, de nem mentek messzire, a közeli áruház parkolójában kiszálltak az autóból, melynek hátsó ülése előtt benzineskanna lapult. A nyomozás során azt feltételezték a bűnüldözők - jogosan -, hogy az elkövetők fel akarták gyújtani a kocsit, hogy minden nyomot eltüntessenek. Valószínűleg a nagy forgalom miatt megváltoztatták haditervüket, s egyszerűen elsomfordáltak a járműtől. Még ezen napon a rend-őrök őrizetbe veszik a nemesvámosi R. Mátét, akit a kereskedésben dolgozók egyértelműen felismernek nyúlánk alkata s jellegzetes, hajlott háta alapján. A gipszkartonszereléssel foglalkozó vállalkozó rendszeresen megfordult az üzletben, amiből adódott, hogy tudta, hol tartják a napi bevételt. Ebben az időben anyagi gondjai is voltak, ugyanis bő egy hónap alatt 900 ezer forintos tartozást halmozott fel ezen a telepen. Talán arra gondolt, így ki-egyenlítheti a nyomasztóan magas számlát. Ez persze csak feltételezés volt a rend-őrök részéről is, mert az ak-kor 28 éves fiatalember mindent tagadott. Pechjére a technikusok a kocsiban hagyott benzineskannán megtalálták az ujjlenyomatát. De hát ki volt a társa? A kereskedésben állították, hogy egy Tamás nevezetű barátjával szokott vásárolni, akit később sem tudtak beazonosítani. Csak annyit mondtak róla, hogy jóval alacsonyabb volt R. Máténál, s ő volt az, aki - a nyomaték kedvéért - fegyverével betörte a pénztár ablakát, s követelte a pénzt. Jó egy hónap elteltével idézést kézbesített a postás Nemesvámos egyik Kossuth utcai lakásába. A címzett a 23 éves R. Tamás volt. - Tanúként idéztek be, s arról faggattak, hogy november 8-án délelőtt mit csináltam. Elmondtam, hogy fél tíz után a Blöff című filmet néztem meg a haverjaimmal, köztük volt Máté is. Nem is értettem, hogy miért tartóztatták le, hiszen ott volt velünk - emlékszik vissza a kritikus napra a mokány termetű, tarkopasz R. Tamás, akit nem tört meg a tizenkilenc hónapos elzárás. Helyenként kedélyesen idézi fel meghurcoltatását. - Két hónappal később ismét behívtak, akkor szagmintát vettek tőlem. Hivatalosan még akkor sem voltam gyanúsított, de a nyomozó úgy beszélt velem, mint az egyik tettessel. Azt mondta: tudja, hogy benne voltam a balhéban, s előbb vagy utóbb elkapnak, ezért kár hazudoznom. Mondtam, menjünk szagazonosításra, de akkor abból nem lett semmi. Sejtettem, hogy nem szállnak le rólam. Már-cius elsején újból behívtak, majd rá két hétre megint. Akkor már idegesített, hogy miért cseszegetnek. A baráti körömről kérdeztek. Úgy tűnt, előrébb nem jutottak. Ám hetekkel később, amikor a kutya többször is az én szagomat őrző üveget választotta ki a többi közül, bilincs kattant a kezemen. Gondoltam, pár nap múlva kiderül a tévedés, majd kiengednek. Hát nem így lett, egy hónap híján másfél évet voltam előzetesben. Azért Tamásban hetekig élt a remény, mert - elmondása szerint - a letartóztató bíró így fogalmazott: a szagminta még kevés, de adjunk a hatóságnak harminc napot, hogy felderítse az ügyet. Néhány hétig a pápai fogda lakója volt, majd visszakerült a veszprémibe, ahol tíz hónapig őrizték. Ebből hármat egyedül ücsörgött a cellájában. Mások ilyenkor megtörnek, ő bírta a kiképzést , amit annak is köszönhette, hogy nagymamája és testvérei sorra hozták neki a regényeket, újságokat. Másokra nemigen számíthatott, mert még 13 éves sem volt, amikor a szülei elváltak, édesanyja rá öt évre elhunyt. Apjával ritkán találkozott, aki akkor hunyt el, amikor ő előzetesbe került. Tamás magához vett három öccse közül kettőt, de a harmadik jelenleg is a nagymamájával él. A büntetlen előéletű fiatalember alkalmi munkákból élt, többnyire ács ismerősének segített, de lakatosként is dolgozott. Letartóztatása előtt egy ács alkalmazta. - Soha nem tagadtam, időnként Mátéval jártam dolgozni, és hogy barátok voltunk. Az egyik helyi kocsmában ismerkedtünk össze. Gyakran egy társaságban buliztunk, mint legutóbb is, amikor névnapot ünnepeltünk, meg azt, hogy megkaptam a két és fél milliós kártérítést. De ne szaladjunk előre az időben! A fegyveres rablással megvádolt R. Mátét három évre, barátját két év nyolc hónapra ítélte a Veszprémi Városi Bíróság. A bíró a szag-azonosítás és a poligráfos vizsgálat (hazugságvizsgálat) alapján bűnösnek mondta ki Tamást. Az ítéletben szó szerint ez áll: R. Tamás vádlott a kritikus kérdések vonatkozásában olyan válaszokat adott, hogy az őszintesége egyértelműen megkérdőjelezhető. Meghatalmazott védője, dr. Varga Zoltán perbeszédében is a következőt mondta: - A szagminta és a poligráfos vizsgálat közvetett bizonyítékok, ezek nem alkalmasak a bűnösség megállapítására. Komoly szakmai hibának tartom, hogy a védencemnél sokára, csak két hónap elteltével végezték el a szagazonosítást, holott fegyveres rablással gyanúsították! A poligráfos vizsgálatról csak annyit, hogy a sajtóból ismerhetett részleteket az ügyről, s a fa- luban is erről beszéltek. Az ügyészség külön utasítására végezték el a rendőrök a felismertetést. Az építőipari kereskedésben dolgozó hat munkatárs közül - még a nyomozás alatt - hárman ráismertek Tamásra, hárman viszont nem. Mindez úgy történt, hogy kapucniban sétált előttük, de nem kellett beszélnie. A bíróság később megpróbálta hangja alapján beazonosíttatni, de addigra a tanúk már nemigen emlékeztek.

Az elsőfokú döntést a megyei bíróság hatályon kívül helyezte, arra hivatkozva, amire az ügyvéd: az ügyet önmagában nem döntheti el a szagminta és hazugságvizsgálat. - Akkor kezdtem igazán a rám nézve kedvező fordulatban reménykedni, amikor az új bíró azzal kezdte a tárgyalást: az a dolgom, hogy magukat felmentsem. Csakhogy rövid időn belül ki- derült, eljárási hiba miatt ügyünket átteszik Pápára. Mátét ott is bűnösnek találták - két és fél évet kapott -, engem viszont bizonyítékok hiányában felmentettek. Örültem, de nem lepett meg a döntés. Az ügyész ugyan fellebbezett, de az én esetemben ezt később visszavonta. A tárgyalássorozat egy részét már mindketten szabadlábon töltötték, mert 2003. november 11-én kiengedték őket. Végül R. Máténak sem kellett visszamennie a börtönbe, mert a kiszabott büntetés (kedvezményt kapott) azonos volt az előzetes letartóztatásban eltöltött idővel. - Nem vagyoni és vagyoni kártérítés címén az ügyvédem ötmilliós kártérítést adott be a bíróságra. Aztán ezt az összeget 3,8 millióra csökkentettük, mert a munkaadóm nem tudott igazolást adni, mivel csak próbaidőn voltam nála. A tárgyaláson az állam képviselője 1,7 milliót ajánlott fel, végül a kamattal együtt 2,5 milliót ítéltek meg nekem. Jó részét azonnal befektettem, aztán vettem néhány dolgot, s adtam pénzt a nagyinak is. Jól hangzik a 2,5 millió, de, ha elmesélem, hogy a várbörtönben milyen körülmények között éltem, nem hiszem, hogy sok irigyem akadna. Kétszemélyes zárkában négyen laktunk emeletes ágyakon. A vécét függöny takarta. Kis rácsos ablak, huzat semmi. El tudja képzelni, hogy milyen szagok terjengtek bent? Néha becsuktam a szemem, hogy ne lássam, mit eszek. Eszembe jut munkahelyi főnököm kérdése, amikor elmeséltem neki, hogy pénzt kaptam:Na, milyen újdonsült milliomosnak lenni?! Nagy öröm, mondtam. Egy életre szóló...

Az elsőfokú döntést a megyei bíróság hatályon kívül helyezte, arra hivatkozva, amire az ügyvéd: az ügyet önmagában nem döntheti el a szagminta és hazugságvizsgálat. - Akkor kezdtem igazán a rám nézve kedvező fordulatban reménykedni, amikor az új bíró azzal kezdte a tárgyalást: az a dolgom, hogy magukat felmentsem. Csakhogy rövid időn belül ki- derült, eljárási hiba miatt ügyünket átteszik Pápára. Mátét ott is bűnösnek találták - két és fél évet kapott -, engem viszont bizonyítékok hiányában felmentettek. Örültem, de nem lepett meg a döntés. Az ügyész ugyan fellebbezett, de az én esetemben ezt később visszavonta. A tárgyalássorozat egy részét már mindketten szabadlábon töltötték, mert 2003. november 11-én kiengedték őket. Végül R. Máténak sem kellett visszamennie a börtönbe, mert a kiszabott büntetés (kedvezményt kapott) azonos volt az előzetes letartóztatásban eltöltött idővel. - Nem vagyoni és vagyoni kártérítés címén az ügyvédem ötmilliós kártérítést adott be a bíróságra. Aztán ezt az összeget 3,8 millióra csökkentettük, mert a munkaadóm nem tudott igazolást adni, mivel csak próbaidőn voltam nála. A tárgyaláson az állam képviselője 1,7 milliót ajánlott fel, végül a kamattal együtt 2,5 milliót ítéltek meg nekem. Jó részét azonnal befektettem, aztán vettem néhány dolgot, s adtam pénzt a nagyinak is. Jól hangzik a 2,5 millió, de, ha elmesélem, hogy a várbörtönben milyen körülmények között éltem, nem hiszem, hogy sok irigyem akadna. Kétszemélyes zárkában négyen laktunk emeletes ágyakon. A vécét függöny takarta. Kis rácsos ablak, huzat semmi. El tudja képzelni, hogy milyen szagok terjengtek bent? Néha becsuktam a szemem, hogy ne lássam, mit eszek. Eszembe jut munkahelyi főnököm kérdése, amikor elmeséltem neki, hogy pénzt kaptam:Na, milyen újdonsült milliomosnak lenni?! Nagy öröm, mondtam. Egy életre szóló...

Az elsőfokú döntést a megyei bíróság hatályon kívül helyezte, arra hivatkozva, amire az ügyvéd: az ügyet önmagában nem döntheti el a szagminta és hazugságvizsgálat. - Akkor kezdtem igazán a rám nézve kedvező fordulatban reménykedni, amikor az új bíró azzal kezdte a tárgyalást: az a dolgom, hogy magukat felmentsem. Csakhogy rövid időn belül ki- derült, eljárási hiba miatt ügyünket átteszik Pápára. Mátét ott is bűnösnek találták - két és fél évet kapott -, engem viszont bizonyítékok hiányában felmentettek. Örültem, de nem lepett meg a döntés. Az ügyész ugyan fellebbezett, de az én esetemben ezt később visszavonta. A tárgyalássorozat egy részét már mindketten szabadlábon töltötték, mert 2003. november 11-én kiengedték őket. Végül R. Máténak sem kellett visszamennie a börtönbe, mert a kiszabott büntetés (kedvezményt kapott) azonos volt az előzetes letartóztatásban eltöltött idővel. - Nem vagyoni és vagyoni kártérítés címén az ügyvédem ötmilliós kártérítést adott be a bíróságra. Aztán ezt az összeget 3,8 millióra csökkentettük, mert a munkaadóm nem tudott igazolást adni, mivel csak próbaidőn voltam nála. A tárgyaláson az állam képviselője 1,7 milliót ajánlott fel, végül a kamattal együtt 2,5 milliót ítéltek meg nekem. Jó részét azonnal befektettem, aztán vettem néhány dolgot, s adtam pénzt a nagyinak is. Jól hangzik a 2,5 millió, de, ha elmesélem, hogy a várbörtönben milyen körülmények között éltem, nem hiszem, hogy sok irigyem akadna. Kétszemélyes zárkában négyen laktunk emeletes ágyakon. A vécét függöny takarta. Kis rácsos ablak, huzat semmi. El tudja képzelni, hogy milyen szagok terjengtek bent? Néha becsuktam a szemem, hogy ne lássam, mit eszek. Eszembe jut munkahelyi főnököm kérdése, amikor elmeséltem neki, hogy pénzt kaptam:Na, milyen újdonsült milliomosnak lenni?! Nagy öröm, mondtam. Egy életre szóló...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!