A nagy zabálás

Az ajándékvásárlás más tészta. Most hagyjuk. A karácsony előtti stresszes időszak, a forgalmi dugóban és a totál ideges, meglepetésekre vadászó emberekkel tömött üzle- tekben töltött órák igencsak próbára teszik az idegeket, s akkor még ott a három napon át tartó evés-ivás. Kezdjük a legelején. A faállítás a legtöbb helyen férfimunka. Ugyan a külső szemlélőnek (akik legtöbbször a halk kuncogásukat tiszteletteljesen visszatartó hölgyek) oly könnyűnek tűnik a hosszas vizslatás után kiválasztott ünnepi fenyő felállí- tása, ám a projekt nehezebb, mint gondolnák. Mármint ők. A lányok . Azt a tételt, miszerint a fenyőfatalpakat gyártó cégek munkatársai sosem állítottak még karácsonyfát, úgy hiszem, minden férfitársam megerősíti. Mert azt a fránya fát egész egyszerűen lehetetlen normálisan belefaragni a talpazatba. Túl nagy vagy épp túl kicsi, s a legtöbbször ferdére sikerül. Akkor még ugyan kiköthetjük damillal, de az meg elég hülyén néz ki. Nem egyszerű, no. Ha végeztünk a fával, majd az ajándékozás is rendben ment, jöhetnek a finom étkek. A szenteste nevezetű gasztrokommandó minden alkalommal többfogásos vacsorával támad az ínyencségekre oly fogékony gyomor ellen. Ideális esetben szeretteink között vagyunk, azaz a társasággal nincs komoly probléma, kivéve, ha az egy évben egyszer látott Mikor házasodtok össze? , Jön már a gyerek? típusú őrjítő kérdésekkel rohamozó távoli rokonság is feltűnik a színen. Visszatérve a vacsorára, próbáljunk meg mindenből mértékkel enni. Talán ez a legnagyobb titok. Ha ugyanis már az első este kiütjük magunkat kajaügyileg , akkor megette a fene az elkövetkező két napot. Hiszen mindenhol fenomenális finomságokkal várnak majd minket, s persze a nyolcféle süteményből is illik venni, meg a bejgli is oly kedvesen mosolyog ránk. S közben illik dicsérni is. Fő- leg, ha finom. Ha nem, akkor mosolyogjunk. Ami az italozást illeti, a tuti tipp ezen a fronton is a mértékletesség, ám ezt néha nehéz betartani. Különösen kí- nos helyzetbe kerülhetünk, ha sztorizgatásokkal egybekötött beszélgetésbe bonyolódunk a család meglett férfitagjaival, akik egyrészt jobban bírják az italt (a házilag főzött pálinkát egészen biztosan), másrészt örömmel és kérdés nélkül töltenek, ha üres a poharunk. Ne legyen tehát teljesen üres. Ha nagy gáz van, kacsintsunk mindig se- gítőkész szerelmünkre vagy épp valamely családtagunkra, hogy szabadítson ki a körből. Ha sikeresen túléltük az ünnepi evés-ivást, menjünk el a haverokkal ejtőzni, szaunázni egyet. Aztán jöhet a szilveszter.