Hétvége

2010.05.14. 16:45

Hős, aki tiszteli az isteneket

Minden nagyképűség nélkül mondja, az utókor emlékezni fog rá. Hiszen amit ő csinált, eddig még soha senkinek sem sikerült. Litkey Farkas olimpikon vitorlázó sorozatban kilencszer nyert már a Kék szalagon, s nem csodálkoznék, ha az idén a tizedik győzelmét ünnepelhetné.

B. Virág Rita

Süt a nap, de kellemetlenül hideg szél fúj. A balatonfüredi Tölgyfa csárdából elénk táruló pazar látvány sem feledteti a hűvös időjárást.

- Ez a tavasz már csak ilyen - nyugtázza Litkey Farkas találkozásunkkor. A hűvös tavaszban arca és keze szemtelenül napbarnított, irigylem, hogy neki már az idén is jutott egy kis nyár. Livornóban, ahol nemrégiben versenyeztek és egyébként hatodik helyen végeztek a J24-es osztályban, már szinte nyár eleje volt - tudom meg.

Húsmentes ebédet kér. Paradicsomlevest és halat rendelünk. Már adódik is az első kérdés, miért a kímélő étrend.

- Megfigyeltem, hogy jobban és könnyebben regenerálódom, ha a húst elhagyom. Amikor majd lezárul ez az időszak, nyilván újra szívesen eszem húst, de egyelőre ezt nem engedhetem meg. Figyelek magamra, a versenyidényben tömeget kell tartani, ezért hetente ötször fél órát, nagyjából hét kilométert futok is  magyarázza.

A családjáról faggatom. Láthatóan szívesen mesél felmenőiről, de előbb elmondja, hogy családfájukat a XVIII. századig tudják visszavezetni, vezetéknevüket a Fényeslitkéről származó ősöktől kapták.

- Miután 1949 után államosították a polgári sportklubokat, sok síedző vitorlázni ment. Édesapám és a bátyja is ekkor váltott sportágat, kezdett vitorlázni. Olyan neves és kitűnő tanáraik voltak, mint Kővári Károly és Doles Iván. Apu aztán olyan jól belejött, hogy 1972-ben a müncheni olimpiára is kijutott. Ma 68 évesen is igen aktív, 8-10 éve Füreden él, így időnként együtt is kihajózunk.

Farkas főhadiszállása innen nincs messze, Balatonkenesén a Kenese Marina Port VSE kötelékébe tartozik és versenyez. De nemcsak mint sportoló, hanem mint klubmenedzser, sportigazgató is részt vállal a munkából. Jelenleg  a júniusi dragon Európa-bajnokság főszervezője.

- Ez az első dragon Európa-bajnokság, amit tavon rendeznek. Nagyon jó viadalra számítok, a legjobb pályarakók készítik elő a terepet, a szakmai felkészültségünk és tudásunk is igen erős, és a kikötői infrastruktúra is verhetetlen - meséli lelkesen.

Közben megérkezik a paradicsomleves. A forró étket jóízűen kanalazgatjuk, örömmel állapítjuk meg, a belefőzött aszalt szilva különösen jól passzol a sűrű leveshez.

Visszakanyarodunk Kenesére. A csapathoz, amellyel sorozatban kilencszer nyert Kék szalagot. Firtatom, mi izgatja még kilenc siker után, nem unalmas-e még számukra a Kék szalag.

- Érdekes, de nekünk soha nem a győzelem vagy a címvédés volt a célunk. Hanem inkább az, hogy kihozzuk magunkból a maximumot, azt, amit tudunk, amire képesek vagyunk. Amikor 2001-ben elkezdtük ezt az egészet, akkor indult az a vetésforgó, hogy egyik évben engedélyezték a liberákat, a másik évben meg nem. Mivel emiatt minden évben más versenyre kellett készülnünk, így nem égtünk annyira ki. Az idén a katamaránok megjelenése, az új, a más technika újabb nagy adag motivációt jelent a tizedik eléréshez - magyarázza.

Szóba kerülnek a riválisok is. Akik minden évben újra és újra trónfosztásra készülnek. Közülük a fűzfői Király Zsoltról beszélünk hosszasan, akit tehetséges, sokra hivatott kapitánynak tart Farkas is.

- Hogy Zsolt nyer-e Kék szalagot előttem valamikor, annak reális esélye van. Azonban annak, hogy kilencet, azt egyáltalán nem hiszem - szögezi le.

Próbálom elterelni a víztől, a hajóktól, ám a vitorlázást sehogy sem tudjuk megkerülni.

- Fiatalabbként síeltem is, de húszévesen abbahagytam, mert beláttam, ebben a sportban magyarként nincs nemzetközi kifutásra lehetőségem. Meg azért is hagytam fel vele, mert ha válogatott szinten a vitorlázásban jutni akartam valamire, bizony télen is hajózni kellett.

És hogy mire jutott? 1996-ban az atlantai olimpián képviselte a magyar színeket. Már ekkor beírta magát a magyar vitorlázás történelmébe, öccsével, Botonddal együtt, hiszen először fordult elő, hogy egy testvérpár két különböző hajóosztályban kormányosként részt vegyen az ötkarikás játékokon.

- Az olimpia szerintem a vitorlázók egyik Mount Everestje. De még három hasonlót fel tudnék sorolni. Az Amerika Kupáját, a Fa Nándor-féle egyszemélyes földkerülő versenyt, valamint a teljes legénységű földkerülő erőpróbát. Bármelyiknek részese lenni a vitorlázók álma.

Kérdezem, érez-e még magában annyit, hogy bármelyikre eljusson. A válaszon kicsit meglepődöm: kerek-perec nemet mond.

- Az olimpiához már öreg vagyok. Olyan munkát kér, ami a polgári élettel már nem egyeztethető össze. Az Amerika Kupája összefügg a játékokkal, hiszen ide az olimpián kitűnt tehetségeket, bajnokokat viszik tovább. A másik kettőre pedig már a kijutás is nagyon  bonyolult. Amit mi csinálunk a csapatommal, az európai szintű versenyzés. Kezdetben azt gondoltam, a Centomiglia (a Garda-tavi tókerülő) a fő cél, de a liberákkal való vitorlázás mára lejtmenetbe került. A Kék szalag pedig felértékelődött. Ezt megnyerni 650 hajó közül komoly rang és elismerés.

És ha már a polgári életet szóba hozza, megtudom, másodszor házasodott. A mandulás fogast eszegetve elárulja, első kapcsolatából fia született, aki édesanyjával Indianapolisban él. A gimnazista fiú hobbiból vív, csak nyáron, amikor itthon van, vitorlázik apukájával. Farkas, ha épp nem Kenesén időzik, akkor Budajenőn lakik feleségével és kutyájával, egy ír szetterrel, aki szintén imádja a vizet. Kihúzom belőle, igazi művészcsalád az övék. Végzettsége szerint édesapja ötvös, öccse szobrász, húga festőművész, egyedül ő maradt ki a művészkedésből.

Farkas komolyan közli, hogy a vitorlázásból nem lehet megélni. Azt is mondja, mivel az ő életében minden ebbe az irányba mutat, így a vitorlázáshoz kapcsolódó  tevékenységekből igyekszik fenntartani magát és családját. A Hajós magazin szerkesztője, versenyiskolákat vezet, klubigazgató, sportmenedzser, versenyeket szervez, hajókat fejleszt.

- A vitorlázásból azok tudnak megélni, akik mondjuk az Amerika Kupáján indulhatnak. Az olyan, mint a Forma1. Eladod magad egy csapatnak és  havi fizetést kapsz. Másutt azonban nincs pénzdíj vagy egyéb fizetség.

Az Amerika Kupája kapcsán rövid történeti ismertetőt kapok. Megtudom, a világhírű sorozatot nem a kontinensről, hanem egy 1851-ben újszerű, száz láb hosszú szkúnerről, az Americáról nevezték el. Az angolok a Wight-sziget körül versenyt rendeztek, ahol az angolokat meggyőző fölénnyel utasította maga mögé az egyébként amerikai hajó. Állítólag Viktória királynő, látva az America fölényét, megkérdezte, ki a második, mire a nagyarányú vereséget szégyenlő alattvalóktól azt a választ kapta, nincs második, felség. Magamban mondom, milyen találó, hogy épp Litkey Farkas meséli ezt.

Az érdekes történelmi kitekintés közben érkezik a desszert: szilvával töltött házirétes áfonyaöntettel. Folytatjuk a történelmi kalandozást.

- A történelem hajós része mindig is izgatott. Tenger nélkül nálunk nem igazán elterjedt az a nézet, miszerint, aki a tengereket uralja, az uralja a világot is. Szerintem ez egyértelmű. Gondoljunk csak a világháborúkra vagy Nelson admirálisra, aki Trafalgarnál legyőzte az egyesített spanyol, francia seregeket, és ettől kezdve már csak idő kérdése volt, Napóleon mikor kapitulál a szárazföldön is.

Kérdezem, tudja-e, hogy ha beütjük a nevét az internetes keresőbe, nagyjából hány találatot kapunk.

- Nem, de az mindig is fontos volt, hogy ismerjenek. Szerintem amolyan helyi hős vagyok, a legtöbben itt, Veszprém megyében, azon belül Füreden ismernek. Vicces volt, amikor az ötödik Kékszalag-siker után rájött a zöldséges, akihez heti rendszerességgel járok Budapesten, hogy ki vagyok. Szerintem hiú vagyok. Egy sportot sem lehet megfelelő magabiztosság és önbizalom nélkül jól csinálni.

Aztán komolyan mondja, fél azoktól az emberektől, akik úgy építik fel magukat, hogy nincs mögöttük háttér. Azt mondja, nem mer előre beszélni soha. És minősíteni sem akar soha. Bezzeg őt ellenfelei rendszeresen minősítik, amitől még inkább motiválttá válik. Bevallása szerint keménykezű kapitány, úgy fogalmaz: jólesik irányítani. Kérdezem, fontos-e, hogy az utókor emlékezzen rá. Magabiztosan jelenti ki, ez már megvan, akit érdekel a vitorlázás, az tudni fogja, ki az a Litkey Farkas.

Kicsit elkalandozunk. Az élet misztériumáig hajózunk.

- Az én valóságomba minden belefér. Ha akad egy erő, nevezzük univerzumnak vagy Istennek, nem gondolom, hogy ez döbbenetes hír lenne. Az sokkal inkább, ha nem létezik. Szerintem annál nagyobb csoda nincs, hogy itt ül egymással szemben két független tömeg, akik kommunikálnak, képesek megosztani egymással a gondolataikat. Az ember képes reprodukálni magát, ennek tükrében miért nagy csoda, hogy Isten létezik-e vagy sem.

Beszélünk babonáról, szerencséről, amiből állítása szerint sosem szenvedett hiányt. Ahogy kimondja, megkérdezem, nem akarja-e lekopogni. Azt válaszolja, azt nem kell. A babona nem ebben áll.

- Szerintem minden vitorlázó babonás. Én kimondani nem merek dolgokat. Mert félek az istenektől, hogy megsértődnek, megharagszanak.

Mire gondol - kérdem. Talán a legyőzhetetlenségre - firtatom óvatosan.

- Az csak az istenek kiváltsága - jön a válasz azonnal. - Hazudik, aki azt mondja, nem fél a víz vagy a szél erejétől. A kérdés, hogy amikor félsz, hogyan teljesítesz. Én vészhelyzetben erősebb vagyok. És fontos, hogy nem az életem féltem.

Felhörpinti a kávéját. A kellemes napsütésben a didergető szél ismét feltámad. Az istenek összekócolják a hajam. Elégedettek lehetnek.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!