Ötvenéves találkozó

Orbán Gábor tanár úr, későbbi igazgató osztályába akkor együtt jártak a másodikosokkal a negyedikesek, első osztályfőnökük volt a 18. esztendejét épp csak betöltő gyakorló pedagógus. Nyolcadik osztályig végigkísérte őket, akik 41-en voltak a két osztályban. Az akkori 14 negyedikes közül már csak nyolcan lehettek jelen. Ők hívták össze az akkori iskolatársakat is, hogy együtt ünnepeljék az ötvenedik évfordulót. A találkozón egykori osztályfőnökükkel elevenítették fel az élményeket, emlékeztek az időközben elhunyt diákokra és az igazgatóra, Balogh Gézára, akinek az emléktábláját megkoszorúzták.

A közös ebéd alatt és azt követően pedig a szeretett tanár, Gábor bácsi és felesége, az akkor szintén tanító Kuti Anna köré gyűltek a vén diákok. Együtt mesélték el, hogy akkoriban nem engedték a szülők tovább tanulni gyermekeiket, hiszen kellett a dolgos kéz a földeken. A diákok nagy része hátrányos helyzetű családból származott, iskola után mentek kapálni és tehenet őrizni, majdnem annyit dolgoztak a gyerekek, mint a felnőttek.

Változást hozott viszont a termelőszövetkezet megjelenése, amikortól viszont már szinte taszigálták az utódokat a szakmunkásképző iskola felé, amely karriert jelentett akkor a diákoknak. A most ötvenéves évfordulót ünneplő osztályból hárman szereztek diplomát, Józsa Benő, Takács Lajos és Székely Kálmán. Azonban ma már mindannyian vallják, hogy jóval többen lehettek volna, ha a körülmények azt engedik. Igaz, a lánygyerekeket nehezebben engedték el otthonról tanulni, akkoriban úgy tartották, hogy ők alapítsanak családot, neveljék a gyerekeket. Lehetőleg föld a földdel házasodjon, és egy gyermek maradjon otthon segítségnek.

Gábor bácsi szerint a fegyelmezés még a nyolcvanas években sem jelentett gondot a falusi iskolában, ez nagy előnye volt az intézménynek. Itt példás fegyelem volt, nem volt osztályismétlő. Aki jól tanult, annak tekintélye volt a többi diák előtt. Viszont a falu programjaiért a pedagógusok és a gyerekek feleltek. Az egykori diákok boldogan emlékeztek vissza arra is, hogy ők voltak az első iskolai osztály, akik táborozni mehettek Révfülöpre, akkor, amikor még sosem látták a Balatont és fürdőruhájuk sem volt. Mindez már emlék, most a négy osztályból, az 1959-62-ben végzett negyven diák közül harminc ünnepelt együtt. Fogadta őket Osváth Károly polgármester. A település hagyományait Orbán Gábor és felesége által egybegyűjtő kiadvánnyal és maga készítette ebéddel lepte meg valamennyi egykori csöglei diákot.