Mi nem városiak vagyunk?

Feltúrt padka, ebek harmincadjára hagyott zsákok, értetlenkedő lakók fogadtak a rögtönzött utcai fórumon. A felvégen élők sérelmeit hallgatva elcsodálkoztam: tényleg, mintha nem is a városhoz tartozna a környék.

- Az utca ezen felének sérelmes az, ahogy bánnak velünk. Nem vesznek emberszámba. Ezt több dolog is bizonyította az évek során. Most legutóbb az árvíz. Annak ellenére, hogy veszélyeztetett bennünket, nem a megfelelő időben és nem megfelelőképpen történt a védekezés. Egyrészről a megfelelő emberi erő mellett biztosítani kellett volna az eszközöket is. Ez nem történt meg. Tudhatták volna, hogy az ide kihozott homokzsák nem elég a teljes védekezéshez. Mi kifogásoltuk a védekezés minőségét is, ezt a városgondnokság talán nem jól értelmezte. Összerakodtak és elvonultak a területről. Egy héttel ezt megelőzően, az első nagy esőzés idején is éreztük a nem megfelelő hozzáállást. A homokzsákokat pakoló munkások, akiknek erőfeszítéseit köszönjük, lehetőségeik szerint elkövettek mindent. Az illetékes vezetők szerintünk nem,  mivel a minimális védekezéshez szükséges eszközöket csak késve biztosították - mondja egyikük felháborodottan.

- Több mint húsz éve lakom az utcában, azóta kétszer volt mederkotrás. A markoló a patak szélére húzta ki az iszapot, ami szinte azonnal vissza is folyt. A fű a mederben is méter magas. Ezt nem ilyenkor kell kaszálni. Most is azért vágták csak le, hogy az út szélére le tudják rakni a zsákokat. A karbantartás a vízitársulat dolga, de ritkán látjuk őket, talán évente egyszer. A levágott füvet visszadobják a patakba, ami előbb-utóbb feltelik. Ekkora esőtől a Bakony-ér nem szokott kiönteni, ha a medre tisztán van tartva - tudom meg a másiktól. 

- Teljes, mély kotrás harminc évvel ezelőtt volt. Nekünk már járdánk sincs. Középen elfogyott a pénz, azt mondták, majd jönnek. De azóta sem értek ide. Mi csak lógunk a levegőben, mintha nem is az utcához tartoznánk. A télen a polgármesteri hivatalba is beszóltam a járda miatt. Az illetékes ugyan nem volt bent, de azt ígérték, hogy a kérést továbbítják, és pár héten, esetleg hónapon belül folytatják a járdát. Azóta nem történt semmi. Nincs járda, nincs vízelvezető árok, a gazt, füvet pedig a nyár közepén egyszer levágják, amikor már mindenki prüszköl az utcában - fogalmaz a harmadik. 

- Városlakók szerettünk volna lenni, Pápán akartunk élni. Azt hittem, ha városra jövök, akkor városi körülményeket találok. Legalább olyan szinten, hogy járdán járok, vagy gondozott a patak. A településen, ahonnan származom, rend van. Nagyobb, mint itt. Ha esős időben valahova menni akarok, gumicsizmát húzok, az utca elején meg cipőt váltok.

- El sem tudnánk adni, hát ki venné így meg az ingatlanunkat? Csapadékos időben az eső okoz gondot, télen pedig a havazás. Itt takarítják el utoljára a havat. A hótoló sokszor be sem jön eddig, ha igen, akkor is csak három nap után. 

- Kértem a műszaki osztálytól, hogy az útburkolat rekonstrukcióját végezzék el a védekezés után. Azt a választ kaptam, hogy nincs rá pénz. Pedig csak annyit kellett volna tenni, hogy ezt a csapát, ami a homokzsákok rossz helyre történt lerakása miatt keletkezett, feltöltsék. A városvezetésben nem tudatosul az a tény, hogy bár ezek itt magántulajdonok, de városi értéket növelnek. Azt kérnénk, hogy akikre ezek az ügyek tartoznak, ne vegyék személyes támadásnak a panaszunkat. Sőt, jöjjenek ki, hogy közösen megbeszélhessük a problémáinkat, mert ha telefonálunk, csak kézről kézre adnak bennünket.

A rögtönzött utcagyűlésen elhangzottakat a lakók egy június 3-án kelt levélben eljuttatták Kanozsainé dr. Pék Máriához, a város jegyzőjéhez, azzal a kéréssel, hogy egy lakossági gyűlés során az összes érintett részvételével mielőbbi tájékoztatást várnak a város vezetésének a felsorolt problémák megoldására tett intézkedéséről.

- Felkerestem a városrész képviselőjét, Unger Tamást, akitől megtudtam, hogy a járdát ő kezdeményezte, ám annak építése közben valóban elfogyott a pénz. A Bakony-ér mostani állapota a képviselő szerint is tarthatatlan, a problémát számtalanszor jelezte is az illetékes vízügyi hatóságnál, ám ez ügyben semmi sem történt. Azt az állítást viszont, hogy a Tarczy utcaiakra nem jut kellő figyelem, Unger Tamás határozottan visszautasította. Mint mondta, a legtöbb szükséges intézkedés pénz kérdése, és nem a jó szándéké. Előbbiből sajnos kevés van, a város szűkös költségvetése nem minden valós igény kielégítését teszi lehetővé.

A jegyzőhöz eljuttatott felvetésekre két hét múlva megérkezett a válasz. Az ebben leírtak szerint a védekezés megfelelően történt, a szükséges eszközök és létszám rendelkezésre állt.

Kanozsainé dr. Pék Mária a többi felvetésre is válaszolt a levélben. A járda folytatását tervezik, de az idei szűkös költségvetés ezt egyelőre nem biztosítja. A város rendelkezik vízgazdálkodási és vízkár-elhárítási tervvel. Az ehhez szükséges forrásokat az önkormányzat pályázatok útján igyekszik biztosítani. Az ivóvízhálózat rekonstrukcióját a Pápai Vízmű Zrt. saját beruházásában végzi a szükséges helyeken. A meglévő vízhálózat mindenhol egészséges ivóvizet biztosít  fogalmaz a levél.

A Tarczy utca lakói nem elégedettek a válasszal. Mielőbbi találkozást sürgetnek minden illetékessel. Közülük az egyik a székesfehérvári vízügyi igazgatóság, ami többek között a Bakony-ért is felügyeli. Szakemberüket, Kovács Lászlót is megkerestem az utca lakóinak problémájával. 

- A felvetések számos részigazságot tartalmaznak. Le kell ülni és közösen megbeszélni, hogy mit tehetünk - mondta Kovács László. 

- Számos gond adódik Pápán, de ezek nem a patakmeder állapotából adódnak. Az egyik ilyen, hogy olyan helyekre adtak ki építési engedélyt, ahova nem szabadott volna. A karbantartási munkák végzéséhez hat méteres parti sávot kell szabadon hagyni. A város számos helyén ez sajnos nem biztosított. A hidak kis szelvényűek, a meder alatt közművek mennek, a híd nyílása szűk, a szerkezete is belóg, ez felduzzasztja a vizet. Mégis, szívesen magasítunk partot ott, ahol erre van lehetőség. A felügyelőnk kimegy, és minden ingatlantulajdonostól engedélyt kér a munka elvégzésére. Nem mindenhol engednek be bennünket. Bár a medermélyítés sem megoldás. Az iszapolást viszont minden évben végezzük. Jelen esetben a Bakony-ér deponációja még éppen elbírta a vizet. A házak ötven centiméterrel magasabban vannak, így azok nem voltak veszélyben. A lakók pedig visszautasították a házak elé lerakható homokzsákokat, arra hivatkozva, hogy nem tudnak kijárni az  ingatlanról. Még egyszer hangsúlyozom, szívesen leülünk minden érintettel, hogy megbeszéljük, mit tehetünk közösen a hasonló esetek elkerülésére - fogalmazott a vízügyi szakember.

A lakók mindezt nyilvánosan, nem négyszemközti beszélgetéseken szeretnék megoldani. Addig viszont várják, hogy a következő csapadékos napok mit hoznak. Mást egyelőre nem is tehetnek.