Hétvége

2011.05.07. 10:47

Hálás a rákbetegségnek, mert sok mindenre megtanította

Úgy omlott össze minden, mint egy torony. Dőlt, ami csak volt. Ezt érezte úgy öt évvel ezelőtt, viszonylag fiatalon az ajkai Varga Andrea, amikor megtudta, hogy a rák egy ritka fajtájával kell szembenéznie. Meggyógyult, és most tapasztalatait szeretné átadni a betegséggel ma szembenézőknek.

Tóth B. Zsuzsa

Andi akkoriban váltott munkahelyet,  és bár rögtön volt  hol elhelyezkednie, csalódottságot, dühöt érzett. Azt mondja, ezek az érzések határozzák meg, hogy később mi történik velünk.
- Tele voltam negatív érzéssel, sajnáltam magam, amiért nem becsülik meg, amit tudok. Kaptam én az élettől figyelmeztető jeleket, amik aztán szorongássá, pánikbetegséggé fajultak. Halálfélelmem volt. A férjem és a fiam, valamint a munkatársaim mellettem álltak, de nem fogtam fel, hogy valami baj van, és hogy ezt én csinálom magamnak. Féltem emberek közé menni, például bevásárolni. Aztán ezt szépen lassan kiirtottam magamból. Eleinte gyógyszert vettem be, mielőtt elindultam otthonról, aztán már anélkül is mentem - mondja Andi, aki csak úgy a maga módján vallásos, hiszen leginkább az  ezotériában hisz, ami pedig a gondolkodásmódjában nyilvánul meg.
 
- Akkoriban nagyon összejött minden. Az ELTE-n tanultam, amikor öngyilkos lett az édesanyám. Aztán egyik reggel összeestem, elájultam, kórházba vittek. Lázas voltam és vérszegény, semmi vas, nyomelem, tápanyag nem volt a szervezetemben. Három héten át senki sem tudta, hogy mi a bajom, mire kiderült, hogy a mellkasi nyirokcsomóim duzzadtak. A Hodgkin-szindróma a jól gyógyítható rákok közé tartozik, és én még a kezdeti fázisban voltam. Mégsem ezen  múlik a gyógyulás, hanem a beteg akaratán (elsősorban a hozzáállásán) - állítja Andi. Meg kellett barátkoznia a tudattal, hogy ez a baja, elkezdett hát könyveket olvasni a betegségről. Ő, aki korábban jóga- és talpreflexológia-tanfolyamot szervezett, természetgyógyász egyesületet alapított, most újra ebbe az irányba fordult. Érezte, hogy itt lesz a megoldás, és tiltakozott a kemoterápia ellen.

 


Csakhogy azt mondták, egy év kell, hogy újra egészséges legyen, ez pedig sokkolta. Belement a kemoterápiába, mert úgy érezte, hogy talán saját magától veszi el különben a gyógyulás esélyét. Természetgyógyász segítségét kérte, homeopátiás készítményeket és Lenkei-féle vitaminokat szedett, oxigéndús vizet ivott, és a vérképe kezdett rendbe jönni. Érdekes módon egyik kemoterápiás kezelés után sem hányt, nem volt rosszul. Úgy véli, hogy ezt, és azt is, hogy a haja csak sokára, akkor is csak egy darabon hullott ki, szintén a gyógyhatású szereknek köszönheti. Igaz, a hajgyógyász fodrásza melléállt, kitartóan kezelte a fejbőrét. Napi két órát jógázott, egy órát szánt a pilatesre, sőt, görkorcsolyázott is. Megfordult a fejében, hogy meghalhat, de csak addig volt ez az érzése, amíg rá nem jött, hogy a halála annak lehet rossz, aki itt marad. Az akkor húsz év körüli fiát nagyon megviselte a betegsége, azt mondta, annál rosszabb nem is történhetett volna vele az életben.
 
- Rájöttem, hogy a saját lelkemmel van dolgom. Sokat segített például Balogh Béla A tudat alatti tízparancsolat című könyve. Akkor már tudtam, hogy korábban meg kellett volna hoznom döntéseket bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Egyesekre igent, másokra nemet kellett volna mondanom. Tehát én gyógyíthattam csak meg magam. Aztán az A. J. Christian könyvében leírtak alkalmazása hozott fordulatot. Ugyanis azt a tanácsot kaptam, hogy bocsássak meg. Ekkor kattant be, hogy én hurcolom magammal a haragot, a dühöt. Többen is voltak, akiknek valami miatt nem tudtam megbocsátani, ha köszönő viszonyban voltunk is. Volt, akinek levelet írtam, vagy megmondtam, hogy nem haragszom rá, mert megéreztem, hogy csak valamit mutatni akart nekem, olyat, amiből én tanulhattam. Tehát nem az emberekkel volt bajom, ők csak ráébresztettek, hogy mi az, amin változtatnom kell. Hirtelen felszabadultam, és úgy érzem ma is, hogy akkor gyógyultam meg. Egy évvel azután, hogy megtudtam, beteg vagyok - emlékezik Andrea. Mindennek már négy éve, és azóta teljesen másképp gondolkodik. Még jobban odafigyel a táplálkozására, Szendi Gábor paleolit táplálkozási tanácsait is figyelembe veszi. Igaz, a dohányzásról nem tudott lemondani, viszont reggelente jógával kezdi a napot.
 
- Megváltozott az emberekhez való viszonyom. Humanisztikus asztrológiával ismerkedtem, végighallgattam egy új germán medicinás tréninget, és megtanultam, hogyan kell kezelni a konfliktusokat. Azóta nem nézek úgy az emberekre, hogy azok engem akarnak bántani. Ha rossz érzés van bennem, tudom, hogy az annak oka, hogy elfojtok valamit. Bármi történik, magamat figyelem. Azt, hogy mit vált ki belőlem. Így negyven fölött sokak problémája lehet hasonló. Hiszen a gyermekeink már kevésbé szorulnak ránk, és csak nézünk, hogy mit tegyünk magunkkal, hát a spiritualitás felé fordulunk. Hálás vagyok ezért a betegségért, mert ennek köszönhetően tanultam meg ezeket a dolgokat. Különbséget tudok tenni az akkori és a mai életem minősége között. Szóval érdemes több úton is elindulni, hogy meggyógyuljunk. Amivel nem tud megbékélni az ember az életében, azt fel kell oldania. Az orvos nem hagyható ki, de sokat segíthet a természetgyógyász orvos is. Aztán, ha valaki rendbe teszi a lelkét, feloldja a konfliktusokat, akkor számíthat gyógyulásra. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok dühös, hanem hogy tudom azt kezelni, megértem annak a célját. Azonban, ha az van megírva, hogy ennek ellenére el kell mennünk, akkor tiszta lélekkel menjünk el  mondja Andrea, aki most azon dolgozik, hogy tapasztalatait minél több embernek átadja különféle tréningeken.
 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!