Főzőverseny a diófák alatt

Szabó Péter fogadós, éttermi mester találta ki és indította el ezt a versenyt, melynek kezdettől fogva nem az volt az elsődleges célja, hogy a tömegeket szórakoztassa és kitöltse valamivel az időt a délutáni, esti fellépésekig. Már amikor az elsőt hirdette meg, akkor is mellékelt egy szabályzatot, melyben megfogalmazta, hogy a zsűri, melyben ismert gasztronómusok kapnak helyet, a kezdetektől a közönség  fogadtatásáig figyeli a versenyzőket. Akkor még ajánlotta, hogy külön legyen felelőse a tűznek, a fakanálnak, válasszanak csapatkapitányt, és nem baj, ha egységesen néznek ki, hasonló ruhába öltöznek.

A hagyományokat is ápolják, ezért elsősorban családi és helybeli recepteket kérnek, de a különlegességekkel is lehet eredményt elérni náluk. Kezdetben nem hirdettek külön veresenyt az ifjaknak, de aztán már a második találkozónál jutalmazták a legjobb fiatalokat is. Szabó Péter főzőversenyeinek akkora híre lett, hogy Erdélyben is kérték már hasonlók megszervezésére.

A Diófás főzőverseny mindig augusztus elején van, februárban pedig megszervezik a kocsonyák seregszemléjét is. Mindkettő országos és egyre többen neveznek be rájuk.

- A szervezőkkel és a támogatók képviselőivel mindig alaposan előkészítjük a versenyt és ugyanabban a körben értékeljük is - mondja el Szabó Péter. - Most még az értékelő beszélgetést nem tartottuk meg, de azt már tudom, hogy a jövő évi újdonság az lesz, hogy meghívjuk a környező településeket egy kis gasztronómiai bemutatkozásra. Hozzák magukkal a rájuk jellemző ételeket és tárgyi emlékeket is. Éppen ezért biztos vagyok benne, hogy a jövőben a zsűri munkájában néprajzos szakember is szerepet fog kapni.

A zsűri és a versenyzők egyaránt egyetértenek abban, hogy a színvonal minden évben javul, pedig induláskor sem volt alacsony. Egymástól is ellesnek konyhatechnikai fogásokat és tálalásit is, hiszen itt nemcsak kóstoltatni kell az ételeket, hanem két személyre elegánsan megteríteni is. Az idei évben nekem a Lucullus Borlégió étele ízlett a legjobban, mellyel díjakat is nyertek. Ez egy tárkonyos sertéstokány volt puliszkával és rizzsel körítve. A tárkony a húst zamatosabbá tette, a sózást nem vitték túlzásba, éppen ezt ellensúlyozta a zöldfűszer. A puliszka különlegesé tette, de aki ezt nem szereti, az választhatta a rizst is. Ennek a főzőversenynek ugyanis az is a célja, hogy terjessze az egészséges étkezési szokásokat, és mi, magyarok gyakran túlsózzuk az ételeinket.