Nem a szankcionálás a médiahatóság fő célja

- Előadását a média hatása a gyermekekre elnevezésű konferencián a médiatörvény nyújtotta lehetőségekről tartotta: mire ad lehetőséget a törvény a hatóságnak és mire a médiumoknak?

- A korábbi törvényben is a gyermekeket védő rendelkezések voltak a legjobban sikerült, legtöbbet alkalmazott szabályok. Ezek a normák a technológia fejlődése, a médiapiac erőteljes átalakulása miatt viszont már elavultak. Az új szabályozás a korábbinál szélesebb körben biztosít lehetőséget a formálisan külföldön bejegyzett, de Magyarországra sugárzó szolgáltatók jogsértéseivel szembeni fellépésre. Ha például bizonyítható, hogy a csatorna csak azért települt külföldre, hogy a szigorúbb hazai gyermekvédelmi szabályokat megkerülje, akkor a hazai médiaszolgáltatóval azonos elbírálás alá esik. Korábban e téren a jogelőd ORTT erélytelen volt, a médiatanács viszont a következetesen végig fogja járni azokat a jogi utakat, amelyekre az uniós irányelvvel megegyező törvényünk lehetőséget ad.  

- Megváltozott a korhatár besorolás, megjelent a "hatos karika", amely különbséget tesz a 6 és a 12 év alatti korosztálynak szóló műsorok között. Emellett a tévécsatorna gyermekbarát piktogrammal jelezheti, hogy megbízható, kifejezetten gyermekeknek szóló tartalom következik. A képernyőn megjelenő korhatári jelzések pedig kisebbek lettek. Lehetőség nyílt arra, hogy szolgáltató kérje az adott műsor előzetes besorolását a hatóságtól. Ez utóbbi is mutatja, hogy nem a bírságolás, hanem a jogsértések előzetes elkerülése a cél.

- A gyermek számára a törvény szerint nem lehet elérhetővé tenni "felnőtt" tartalmakat. Hogy a szolgáltatók ennek a szabálynak miként tudnak eleget tenni – pl. kódolt műsor, gyerekzár -, azt egy ajánlásban tettük közzé. De úgy vélem szabályozás nem helyettesítheti a családot.

- A médiatanács következetes módon, arányosan és fokozatosan szabja ki a szankciókat, így a szolgáltatóknak nem éri meg jogsértést elkövetni, valójában ez a célunk, nem pedig a nagy összegű bírságok kiszabása.

- Év elejétől egyeztetéseket folytattak a médiumokkal az új médiatörvényről. Születtek-e olyan javaslatok, amiket be tudtak építeni a munkájukba?

- A médiatörvényt az Országgyűlés alkotta, a médiatanács azt nem változtathatja meg. Viszont minden ajánlásunkat a médiaszolgáltatók bevonásával alkottuk meg, hiszen a normákat nekik kell betartani és a médiatanács ebben segíteni szeretné őket. Ajánlást fogadtunk el a reklámszabályokra, a korhatár besorolásra és a kódolt vagy gyerekzáras tartalmakra vonatkozóan.

- Július elsejétől a nyomtatott sajtóra és egyes online-felületekre is vonatkozik a szankcionálás, de korábban más területeken már gyakorolták ezt.

- A törvény minimum szabályokat támaszt – pl. emberi méltóság, ill. a kiskorúak védelme – a sajtótermékekkel és az on-line médiaszolgáltatásokban megjelenő tartalmakkal szemben is. A médiatanács eddig ilyen ügyben nem járt el, szankciót nem szabott ki. Az elektronikus médiában szerzett tapasztalataink szerint kevés eset várható ebben a vonatkozásban. De ha lenne is ilyen súlyos vélelmezhető jogsértés, annak elbírálását társszabályozó szerv kezébe adnánk át. Tehát nem a médiatanács, hanem szakmai szervek járnának el az ügyben, amelyek pénzbüntetést nem is szabhatnak ki. A nyomtatott és on-line sajtó egyes ügyeinek kezelését ugyanis hatósági szerződések alapján átadtuk a Magyar Lapkiadók Egyesületének, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének, a Magyar Elektronikus Műsorszolgáltatók Egyesületének és az Önszabályozó Reklámtestületnek, amelyek a Magatartási Kódexükben tartalmazzák a médiatörvény "legkisebb közös többszörösét".

- A nyomtatott sajtó félelme, tartózkodása némileg érthető volt a törvény hatályba lépése előtt, hiszen számára az új szabályozás új helyzetet teremtett – bár hozzáteszem nem keletkezett új jogi norma, a fent említett minimum szabályok eddig is léteztek és azokat zömében betartották.

- A nyomtatott sajtónál mire fókuszál a hatóság?

- A nyomtatott tartalmakra - a tévékre és rádiókra vonatkozó szabályozáshoz képest - jóval szűkebb körű rendelkezéseket tartalmaz a törvény, mivel nyomtatott sajtó egyidejűleg kevesebb emberhez jut el, nem éri közvetlen hatás az olvasót, nem éri védtelenül a tartalom. Ebben a körben nem is vizsgálódunk hivatalból, azaz monitoring osztályunkon nincs "lapolvasó" vagy "netolvasó" részleg, eljárást is csak a közigazgatás szabályai szerinti kérelemre indíthatnánk. A szabályozás olyan általános irányelvekre fókuszál, mint a kiskorúak és az emberi méltóság védelme, a gyűlöletkeltés tilalma, az alkotmányos rend és a személyiségi jogok tiszteletben tartása, a reklámtartalmak elválasztása a híranyagoktól.

- Az értelmezésekben lehetnek viták.

- Nem gondolom. Nem új fogalmak, jogintézmények ezek. Kialakult jogalkalmazási, bírói gyakorlatuk van nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is. Eddig egyetlen határozatot sem hoztunk a nyomatott vagy internetes sajtóra, tehát az előzetes aggodalmak túlzóak voltak. A víziók, hogy mi cenzúrázunk majd és ellehetetlenítünk sajtótermékeket, megalapozatlanok voltak.

- Ugyanilyen téves feltételezés volt, hogy a sajtótermékek vagy a hírműsorok kiegyensúlyozottságát vizsgáljuk, és annak hiányában hatalmas pénzbírságokat szabunk ki. A hiedelmekkel ellentétben e szabály a nyomtatott vagy netes lapokra egyáltalán nem vonatkozik, sőt a hagyományos televíziókra, rádiókra vonatkozóan sem szabhatunk ki emiatt bírságot. Vizsgálatot magunktól nem, csak bejelentésre végzünk, és a legerősebb szankció, hogy kötelezzük a szolgáltatót arra, hogy tegye közzé a jogsértést megállapító határozatunkat. A "nyilvánosság szankció" komoly, de nem lehetetleníti el a működést.

- Egyébként fel tudtak készülni a szolgáltatók az új szabályozásra?

- Van, amire könnyű volt felkészülni, mert várta az ágazat és pillanatok alatt átültette a gyakorlatba: a termékelhelyezést például már a hatályba lépés előtt alkalmazták. A kedvező változásokat gyorsan a magukévá tették a szolgáltatók. Ilyen még a tulajdoni korlátozásra vonatkozó enyhébb szabályozás is: amikor készült a régi médiatörvény, okkal lehetett félni attól, hogy monopóliumok alakulnak ki, a mai versengő piacon viszont nem volnának életszerűek a korábbi korlátok.  A jogalkalmazás gyakorlatát a szolgáltatókkal egyeztetve alakítjuk, tehát a célunk itt sem a szankcionálás, hanem a jogkövető magatartás elérése. Nem szabtunk ki például rögtön hatalmas bírságokat a reklámhangerő miatt sem, hanem kifejlesztettünk egy szofvert, ami méri a hangerőt. Ez hónapok óta megtalálható a honlapunkon, aki akarja, ellenőrizheti az adatokat. A mérések validálására műszert is beszereztünk, ami ellenőrzi a szoftver működését. Folyamatosan vezetjük rá a szolgáltatókat, hogy ezt a szabályt is be kell tartani. Egy másik monitorrendszerünk – ami szintén megtalálható a honlapunkon – követi, hogy a híradásokban mennyi a bűnügyekről szóló rész, így a szolgáltató folyamatosan követni tudja, mennyi az éves átlag, mihez tartsák magukat a műsorszerkesztésben. Hiszen a törvény szerint a híreknek legfeljebb 20 százaléka lehet bűnügy. Ugyanilyen rendszerrel ellenőrizzük a magyar zenei arányok teljesülését.

- Mára elülni látszik a médiatörvény körül kialakult vita.

- A politikai részével nem kívánok foglalkozni. A többi kritika jórészt a törvény ismeretének hiányából adódott. A magyar szabályozás az európai szabályozással összhangban van, az uniós vizsgálat során kiderült, hogy megfelel a jogharmonizációs követelményeknek is. Az, hogy a figyelem középpontjában volt ez a törvény, adódik abból is, hogy minden szakma érdeklődik saját maga iránt, s a médiaszakmának meg is adatik, hogy beszámoljon az őt érintő változásokról, tehát nagyobb az érdekérvényesítő ereje. Bízom benne, hogy az élet lépésről-lépésre minden kétkedő számára bebizonyítja, jó szabályozás jött létre Magyarországon.

A monitoringot a hatóságnál maroknyi csapat, huszonkét ember végzi, de Szalai Annamária szerint a rendszer Európában irigyelt. Legutóbb például a ciprusiak kérték, hogy adaptálhassák módszertani rendszerüket. Vizsgálati tervek alapján dolgoznak, illetve a törvényben rögzített kötelességek szerint. Az állampolgári bejelentések alapján elrendelt vizsgálatok mellett célvizsgálatok is vannak, ezek közé tartozik például a gyereksávok, vagy a kibeszélőshow-k ellenőrzése. A nagy szolgáltatókat besorolják jogkövetési magatartás szerint egy-egy kategóriába, eszerint ellenőrzik őket. A rendszeresen törvényt sértő szolgáltatókat gyakrabban vetnek vizsgálat alá.  A kis szolgáltatók műsorait szúrópróba szerűen kisorsolják, s ha jogkövető, akkor ritkábban ellenőrzik. A nyomatatott sajtót nem monitorozzák.