András élete és könyvei: Nagy Bandó a régi

Egyrészt elgondolkodtató történetekre és kedves gyermekversekre számítottam, ismerve az utóbbi szűk másfél évtized jelentősnek mondható könyvtermését.

Másrészről azonban, s így volt ezzel a művelődési ház előterét megtöltő közönség java része ugyancsak, kacagtató poénokat is vártam a több évtizedes humoristamúlttal bíró művésztől. Nos, nem kellett csalódnom, Nagy Bandó még mindig a régi.

Késett ugyan egy keveset, ám emiatt láthatta a publikum, ahogy a könyveit rejtő méretes ládákat maga hordja be a pódiumhoz, s rendezi sorba a felolvasásra váró történeteket és költeményeket. Aztán kért egy teát a szervezőktől, majd belekezdett a mesélésbe, mint egy rég nem látott barát. Hőn imádott unokájáról, a most nyolcéves Hannáról éppúgy hallhattunk, mint az 1986-os ausztráliai meghívásról, ahol olyannyira nagy sikert  aratott a 81-es humorfesztiválon berobbant előadó, hogy két termet kellett összenyitni az érdeklődőknek. Persze becsúszott egy-két poén is, de nem a direkt, hatásvadász fajtából.

- Mindig úgy tartottam, hogy előbb fel kell építeni a sztorit, mint egyfajta míves tartóoszlopot, majd arról leágazva jöhetnek az utalásos poénok. Meg kell hagyni az embereknek a lehetőséget, hogy maguk ébredjenek rá a csattanóra - mondta, majd egy huszárvágással a főképp Hannának írt jópofa gyermekverseknél találtuk magunkat.

Több száz állatról költött ugyanis blikkfangos sorokat, amelyek közül néhányat a peremartoni publikum is hallhatott. A páva és a házi veréb cudar mindennapjairól, a perzsa cicák egyedi történetéről és a magyar vizslák vagy épp a komondorok büszkeségéről is verselt Nagy Bandó. Ennek kapcsán s a költészet napja apropóján megjegyezte, "a verseket szerető gyermekeket nekünk, szülőknek és nagyszülőknek kell kinevelnünk". Csak rajtunk múlik ugyanis, hogy megszeretik-e a verseket.

Aztán ismét váltás. A humoros témák után a hit és a halál kérdése kerül előtérbe, amelyről több könyvében is írt már a magát hívőnek tartó Nagy Bandó András.

- Hiszek, de nem a klasszikus értelemben. Úgy tartom, hogy Isten a nyiladozott agyammal született meg tinédzser koromban, s velem együtt száll majd a sírba, amikor meghalok - mondta el az ars poeticának is beillő mondatokat a művész, akinek joggal szólt a vastaps a költészet napján.